|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDA kopár szigetCzirják Pál
Hadaka no shima – japán, 1960. Rendezte: Kaneto Shindo. Szereplők: Nobuko Otowa, Taiji Tonoyama, Shinji Tanaka, Masanori Horimoto. Forgalmazó: Etalon Film. 94 perc.
Kaneto
Shindo 1960-ban bemutatott filmje több szempontból mérföldkőnek tekinthető.
Egyrészt a rendező nemzetközi elismertségét – az 1952-ben készült Hiroshima gyermekei után – ez az
alkotása szilárdította meg; másrészt szokatlanul visszafogott, letisztult
fogalmazásmódjával e szótlan dráma szinte azonnal a modernista film egyik
hivatkozási pontjává vált. Nem véletlenül, hiszen a természet erőivel
mindennapos küzdelmet folytató földműves család nehéz sorsát bemutató történet
szépen rezonált az európai gondolkodást akkortájt élénken foglalkoztató egzisztencialista
filozófia alapvető problémaköreire. Mintha csak Camus esszéjéhez, a Sziszüphosz mítoszához kívánt volna
mozgóképi kommentárt fűzni a távol-keleti alkotó. Miközben világképe
valószínűleg jóval többet köszönhet a japán színjátszás hagyományainak, mint
bármely nyugati szerző hatásának.
A megjelenített léthelyzet embertelensége és az ábrázolásmód
különös lefojtottsága elementáris erejűvé teszi a művet. A kietlen tájban
hangtalanul küszködő emberpár képe szinte beleég a néző emlékezetébe. Pedig a
dialógusok hiánya korántsem jelent teljes némaságot. A természet és az évszakok
örök körforgása által keretezett munka ismétlődő zajait, neszeit Hikaru Hayashi
emblematikus zenéje egészíti ki. A kopár
sziget végül egyfajta profán szenvedéstörténetté válik, amely éppen
megrendítő formai egyszerűségével emelkedik a nagy művek sorába. Az Etalon Film
a hazai dvd-kiadás régi adósságát törlesztette az alkotás megjelentetésével.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 668 átlag: 5.46 |
|
|
|
|