|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziTemplom a dombonZalán Márk
Krugovi – szerb-német, 2013. Rendezte: Srđan Golubović. Írta: Melina Pota Koljevic és Srđan Golubović Kép: Alexandar Ilić. Zene: Mario Schneider. Szereplők: Alexandar Berček (Ranko), Leon Lučev (Haris), Nebojša Glogovac (Nebojsa) Gyártó: Film House Bas Celik / Neue Mediopolis Filmproduktion / La Cinéfacture / Vertigo/Emotionfilm / Propeler Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 112 perc.
Srđan Golubović harmadik nagyjátékfilmje
sokadik példája annak, hogy a délszláv háború embertelen eseményei két évtized
elteltével is kiapadhatatlan ihletforrásnak bizonyulnak a térség alkotói
számára. A szerb rendező azonban konkrét csatajelenetek megidézése helyett egy
kis bosnyák község tragédiájának elszenvedőire fókuszál, akik évek múltán sem képesek
feldolgozni a rájuk ólomsúllyal nehezedő fájdalmas emlékeket. A valós
történéseken alapuló film annak a szerb katonának a tettére építkezik, aki
megakadályozta, hogy társai halálra verjék muszlim barátját, heroikus
cselekedete azonban szörnyű következményekkel járt. Golubović egyik legnagyobb
érdeme, hogy egészen filmje befejezéséig visszatartja az eset részleteit, és
figyelmét azok életére összpontosítja, kiknek lelki sebei évekkel a tragédiát
követően sem gyógyultak be. A Németországban letelepedett muszlim férfi, a
szerb fővárosban dolgozó orvos és a faluszéli templomot két kezével építő
édesapa súlyos döntések között őrlődik: érdemes-e még magukban tartani a
múltbéli sérelmeket, vagy végleg zárják le azokat, és próbáljanak meg
továbblépni? Vajon akkor is megéri-e jót cselekedni, ha annak végzetes hatásai
lehetnek?
Golubović munkája nem
kizárólag témaválasztása és elbeszélési technikája, hanem pazar képi világa,
hangsúlyos helyszínei (a német külvárosi szürke panelek látványa ugyanolyan
nyomasztó, mint a szerbeké), pontos párbeszédei és tökéletes színészválasztása
miatt is figyelemreméltó darab. Átgondolt, mesterien szerkesztett mű, mely
hétköznapi emberek sorsának tükrében vizsgálja egész nemzetek lelkiismeretét,
bölcsen elkerülve a moralizáló és sablonos tételmondatokat. A Templom a dombon lebilincselő, erőteljes
alkotás, mely ékesen igazolja, hogy a közelmúltról – különösen Európa
közép-keleti és déli országaiban – nem ajánlott, hanem kötelesség beszélni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 502 átlag: 5.5 |
|
|
|
|