KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Szextétika

Kelecsényi László: Filmszextétika

Szex a vásznon

Veress József

Filmszerelmi ábécé kezdőknek és haladóknak.


Woody Allen szerint két dolog fontos az életben. Az egyik a szex, a másik meg egyáltalán nem lényeges. Kelecsényi László, a Filmszextétika szerzője e paradox tételt elfogadva könyvében mindarról szól, ami a filmes erotika témakörében fontos és kevésbé lényeges. A szűkített optika (a kötet stílusosan karcsú, akár egy vonzó női derék) kizárta az enciklopedikus teljességet, az összeállítás természetesen szubjektív, ugyanakkor rendkívül sokoldalú és változatos, a vizsgált jelenségek összefüggéseit és hátterét alaposan feltáró, elegáns tanulmány. Műfaji címkével nehéz lenne jellemezni, mivel igazi értéke rokonszenves eklekticizmusában rejlik. Az értekezés már-már tudományos hitelét klasszikus gondolkodóktól kölcsönzött frappáns idézetek szavatolják, a mozi-illusztráció impozánsan gazdag, a fejtegetések stílusa pedig rendkívül szellemes. Mindazonáltal a könyv egyáltalán nem kompiláció, hanem igényes esszéfüzér: filmszerelmi ábécé, melyben a különböző korok és divatok, erkölcsök és felfogások tükrébe pillanthatunk.

Néhány címszó: a szexuális forradalom és szerelmi szabadságharc ideológiája, kalandok az érzékek birodalmában, monogámia és vidéke, a vágyak titkos tárgyai, tabudöntögetések, ízlésficamok, politika és lepedő, szűzies szemérem és mély torok, pornográfia és prostitúció – a felsorolást hosszasan lehetne folytatni. A fogalmi magyarázatok meggyőzőek, amin aligha csodálkozhatunk, hiszen többek között Augustinus, Simone de Beauvoir, Diderot, Fourier, Kierkegaard, Ortega, Rousseau és más tekintélyek szólnak hozzánk a lapokon – nem beszélve a hazai szellemi élet kiválóságairól. A test szavainak bemutatása mellett talán csak a vonzás és taszítás köznapi frazeológiájának leltára lehetne bővebb – annak bemutatása, milyen út vezetett a szemérmes szalonnyelvtől a durva vulgarizmusokig, bár a folyamatra számos utalás történik. A végső konklúzióval, miszerint az egyenlőtlen szabadság, pontosabban szabadosság korában élünk, természetesen egyetértünk. Jogos az aggodalom: „Ki viszi át a szerelmet? – kérdezte egy magyar költő a 20. század második felében. Attól tartok, ma már nincs is mit átvinni. Vagy mégsem?” Az utolsó lapon, a záró-passzusban nem kevesebb, mint tizenegy kérdőjel szerepel, ami egyértelműen azt jelzi, hogy Kelecsényi tartózkodik a kinyilatkoztatástól, helyette meditációra hív fel, kétségeit nem szégyelli, bátran bevallja.

A cinéfilek hálásak lehetnek az emlékezetes jelenetek gyakran ironikus felelevenítéséért. Mivel Kelecsényinek kisujjában van a filmtörténet, ontja magából az érdekes példákat. Klasszikusokat épp úgy említ, mint újkori szenzációkat. Sikeres és kevésbé ismert darabokat egyaránt. Mielőtt kezembe vettem a kiadványt, gonoszkodó ötlettel, tesztként felírtam húsz címet: vajon említés esik-e róluk? Nos, egy kivételével mindegyik szerepel (a kakukktojás – ha már megemlítettem – a Gilda, de hát kinek a papné, kinek a lánya). Nem hiányozhat a panorámából kis világunk sem, jóllehet mi kissé megkésve ráztuk le a tiltás, a prüdéria, a szűkkeblűség (nem anatómiai értelemben!) bilincseit. A Megszállottak (Makk Károly, 1961) fogadtatásáról szólva K.L. szokásához híven szelíden megsuhogtatja kritikusi pálcáját, amikor kétségbe vonja a férfi főhősök intim kapcsolatára vonatkozó feltételezést. Igaza van – amiként akkor is, amikor az Emanuelle-t és bájos néhai megszemélyesítőjét fejtegetései hátsó traktusába űzi. Fapados tanulság: korántsem minden vérforraló, ami meztelen.

A Filmszextétika – a játék a címmel is dicséretet érdemel – kellemes olvasmány, okos kalauz. Noha sokadik hozzászólás az örök és megunhatatlan témához, tartózkodik a közhelyszerű ismétlésektől, nem reked meg a felszínen, találóan kapcsolja össze az elméletet a gyakorlattal. Korszerű szempontokat kínál az ínycsiklandozó játékhoz, melyet általában ketten (néha hárman, máskor még többen) játszanak s az égvilágon szinte mindenki gyakorol, sőt szakértőként magyaráz. Megtudhatjuk belőle, mit ér a szex, ha mozgóképek formájában kúszik az életünkbe.

 

Scolar, 2014       


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 36-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11701