KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Muhammad Ali a Legfelsőbb Bíróság ellen

Pápai Zsolt

Muhammad Ali’s Greatest Fight – amerikai, 2013. Rendezte: Stephen Frears. Szereplők: Christopher Plummer, Frank Langella, Danny Glover. Forgalmazó: ProVideo. 97 perc.

 

Kétség nem férhet hozzá, Ali minden idők legnagyobb nehézsúlyúja, de nem azért, mert annyira jó a sportolói mutatója (pályafutása alkonyán elszenvedett vereségeivel sokat rontott azon), hanem mert a szorítón kívül is állhatatos harcos volt. A „The Greatest” becenevet ugyan történelmi öklözéseinek sorával érdemelte ki, de legalább ennyire jár neki az amerikai államapparátussal megvívott harcai miatt, annál is inkább, mert éppen abban az időszakban tiltották el a versenyzéstől, azaz kényszerítették őt a szorítókból a bírósági tárgyalókba, amikor ereje teljében volt. Az HBO all-star-movie-ja (melyben még a mellékszerepek némelyikéhez is komoly neveket nyertek meg) a vietnami katonai szolgálat megtagadása miatt 1967-ben börtönbüntetésre ítélt, világbajnoki címétől és versenyzői engedélyétől megfosztott, és emiatt a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbező Ali harcát meséli el, pontosabban a kilenc bíró harcát egymással arról, hogy visszavonják vagy helybenhagyják-e az elmarasztaló ítéletet.

A filmben Muhammad Ali kizárólag archív anyagokon szerepel, mégpedig bőségesen, és Stephen Frears rendező érdeme, hogy ragyogóan szervesíti ezeket a képsorokat a megrendezett jelenetek közé, továbbá a politika- és társadalomtörténeti kontextus felvázolását is sikeresen végzi el. Mindazonáltal a körülményeskedő forgatókönyvvel már nehezebben boldogul: a film hosszadalmas első felében számos epizódnak alig van funkciója (nem építik a cselekményt és a karaktereket sem árnyalják), továbbá a kilenc (illetve egyikük távozása után már csak nyolc) dühös ember összeugrasztása is nagyjából feszültségmentes, azzal együtt, hogy a kulisszák mögötti viták és alkuk ismertetése nem nélkülözi a fordulatokat. Meglepő viszont a Legfelsőbb Bíróság tagjairól festett – legkevésbé sem előnyös – kép, illetve ama állítás, miszerint az amerikai jogtörténet kulcsfontosságú döntésének hátterében a memóriazavaros, perverz és infantilis öregurakat meggyőző ügyvédbojtár állt. Akit a téma mélyebben érdekel, annak Bill Siegel szintén 2013-ban készült dokumentumfilmjét, a The Trials of Muhammad Alit érdemes megnéznie.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11714