|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Mozi22 Jump Street – A túlkoros osztagSepsi László
22 Jump Street – amerikai, 2014. Rendezte: Phil Lord és
Christopher Miller. Írta: Michael Bacall, Jonah Hill és Rodney Rothman. Kép:
Barry Peterson. Zene: Mark Mothersbaugh. Szereplők: Channing Tatum (Jenko),
Jonah Hill (Schmidt), Ice Cube (Dickson), Jillian Bell (Mercedes). Gyártó:
Columbia Pictures / MGM. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 112 perc.
Az
újgenerációs buddy-komédiák (Pancser
police, Két kopper) közül két éve a 21
Jump Streetnek sikerült valódi vérfrissítést hozni a műfajba. Míg társai
megelégedtek azzal, hogy a nyolcvanas évek hagyományaival szemben nagymenő
zsarupárosok helyett nagyravágyó veszteseket emeltek főhősszerepbe, a
középiskolába visszaküldött zöldfülű jardok kalandjaiban – a lúzer-lét
felmagasztalásán túl – ötletesen olvadtak össze a gimi- és rendőrvígjátékok
alaptoposzai, a kicsapás/felfüggesztés rímpárjától a mindkét zsáner közegébe
illeszkedő típusfigurák (agyas dagi, lassúeszű szépfiú) dinamikus duójáig. Az
idei folytatás nem csupán képes megismételni mindazt, ami az előző részt
sikeressé tette – kezdve a Hill-Tatum-páros közti elvitathatatlan kémiával –,
de mindezt meglepően intelligens reflektáltsággal teszi. Miközben hőseinek
ezúttal egy főiskola újfent dizájnerdrogokkal kísérletezgető diákjai közé kell
beépülniük, a 22 Jump Street úgy
képes virágnyelven a folytatásfilmek kihívásairól beszélni – kitérve a nagyobb
költségvetés, illetve az ismételjünk-vagy-változtassunk örök dilemmáira –, hogy
eközben elkerüli a Sikoly-szériával
divatba hozott, leplezetlenül a filmszövegbe illesztett műfajelméleti traktákat.
A rendezőpáros ugyan megtalálja az első rész jellegzetes
motívumainak helyét a főiskolai közegben is (színjátszókör helyett slam poetry társaság, kémikus nerd-ök helyett focicsapat), és a film
gonosztevői újfent kissé súlytalanok, a 22
Jump Street eközben bőséggel csihol extra feszültséget és humorforrásokat a
sequel-logika állandó
idézőjelezésével. A harmadik epizód árnyékában Phil Lord és Christopher Miller
rendezők szolgai önkannibalizmus helyett felszabadultan játszanak a nézői
elvárásokkal, ezzel a nyári szezon talán legokosabb vígjátékát küldve a
mozivásznakra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 278 átlag: 5.42 |
|
|
|
|