|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziTávozz tőlem, Sátán!Varró Attila
Deliver Us from Evil – amerikai, 2014. Rendezte: Scott
Derricksen. Írta: Ralph Sarchie könyvéből Scott Derricksen és Paul Harris
Boardman. Kép: Scott Kevan. Zene: Christopher Young. Szereplők: Eric Bana
(Sarchie), Edgar Ramírez (Menoza), Olivia Munn (Jen), Sean Harris (Santino).
Gyártó: Jerry Bruckheimer Films / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 118 perc.
Keresztény
filmrendező számára nem igen akad értelemszerűbb zsánerválasztás a megtestesült
Gonoszról szóló okkult horrorfilmeknél, már pedig Scott Derricksen eddigi
életműve – az Amikor megállt a Föld
messiás-scifijétől eltekintve – kizárólag pogány démonokkal való szembesülések
rémtörténeteiből áll, amelyek során a spirituális válságban tengődő vérprofi
főhős vagy eljut a megváltásig (Ördögűzés
Emily Rose üdvéért) vagy pokolra száll (Hellraiser:
Inferno, Sinister). A Távozz tőlem,
Sátán! híven követi az eddigi alapképletet, az Emily Rose törtető ügyvédnője és a Sinister sikeréhes true crime-írója
után visszatérve a debüthorror „mocskos zsaru”-figurájához: hőse ezúttal Bronx
legkeményebb körzetében kerül szembe a műfajtól megszokott kisázsiai démonnal,
aki három iraki veteránt megszállva próbálja tönkretenni családi életét és
megbüntetni sötét múltjáért.
Derricksen eddig is makacsul ragaszkodott a bűnügyi
műfajkerethez, ördögűző-sztorit helyezett tárgyalótermi drámába,
amatőrfilmekből támadó gyermekfalót illesztett sorozatgyilkos-thrillerbe, most
pedig egy James Ellroy-féle zsarufilm ismerős kliséi peregnek (rajtaütések,
nyomozás, bunyók), középpontban a saját agresszív ösztönénjének kiszolgáltatott
rendőr-Hulkkal, aki majdnem olyan potenciális veszélyforrást jelent
környezetére, akár a kiűzendő démon. A megtörtént eseményeket feldolgozó
tárgyalótermi sátántörténetek (Emily Rose,
valamint az íróként jegyzett Devil’s Knot)
sorát követve Derricksen ezúttal is valós figurákkal dolgozik, Ralph Sarchie
nyomozó/démonvadász önéletrajzi könyvének (Beware
the Night) epizódjaiból kerekít látványos, eseménydús mesét, eddigi
filmjeinél is komolyabb hangsúlyt fektetve az atmoszférateremtésre és
karakterábrázolásra. A végeredmény mégsem hihető ördögűző-horror, meggyőző
megváltásdráma, vagy akár egy jó kis rögbrutál cop movie: a nyári dömping kedvéért biztonsági játékot választó
író-rendező ígéretes horrorja összes erényét beáldozza a creepshow-hatásdramaturgia kedvéért, minden lehetséges szobasarkot,
sikátort és cselekményfordulatot kihasználva egy olcsó frász kedvéért – minimum
maga Ellroy kellene hozzá, hogy kiűzze a filmből a Constantine szellemét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 308 átlag: 5.42 |
|
|
|
|