|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziOculusVarga Zoltán
Oculus – amerikai, 2013.
Rendezte: Mike Flanagan. Írta: Mike Flanagan, Jeff Howard. Kép: Michael
Fimognari. Zene: the Newton Brothers. Szereplők: Karen Gillan (Kaylie), Brenton
Thwaites (Tim), Katee Sackhoff (Marie), Rory Cochrane (Alan). Gyártó:
Relativity Media / Intrepid Pictures. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 103p
A tükör mindig is megkülönböztetett
figyelemben részesült a fantasztikumban, kivált a horrorfilmek használják
előszeretettel; leginkább mint egy másik dimenzióra nyíló kapu, szellemeket s
démonokat megmutató felület kapott szerepet, nem is beszélve a tükrökben
villanásnyi időre feltűnő fantomok okozta sokkhatásról (a Dead of Night brit klasszikusától kezdve). Most elérkezett a műfaj
történetében az a pillanat, amikor maga a tükör avanzsál főrémmé: nem a
szörnyvilág tartozéka immár, hanem a legfőbb ártó lény, ami (aki?) évszázadok
óta romlást s pusztulást hoz birtokosaira, őrületbe kergetve őket, hagymázas
víziókkal bizonytalanítva el valóság és képzelgés határvonalait.
A nagymúltú motívum
újszerű használata tehát ígéretes, a kiváló James Wan-horrorok (Insidious, Démonok között) nyomdokain haladó Oculus azonban felemás módon felel meg várakozásainknak. Előnyt
élveznek az elkoptatott klisék: a kelleténél jóval többször tűnnek föl világító
szemű, semmiből előbukkanó kísértetfigurák, a tükör pedig a cselekmény
előrehaladtával mintha háttérbe szorulna. Ugyancsak ront az összképen a filmet
eluraló cikázás a múlt és a jelen idősíkja között, amit a valóság és a
hallucinációk összemosódása tetéz; ezek ugyan eredményeznek emlékezetes
momentumokat – az almába harapás jelenete nehezen lesz feledhető –, a
szorongáskeltő misztikum helyett inkább a nézői zavart fokozzák. Addig azonban,
amíg nagyon éles az ellentét a tükör rejtélyét felfedni igyekvő és traumatikus
gyerekkorukat értelmezni próbáló testvérpár tagjai között a magyarázat mibenlétéről,
a sejtetésre és kétértelműségekre alapozott feszültségépítés is működik. A
főrém mellett elsősorban ettől érdekes az Oculus:
a megfigyelés kényszere, a nézés aktusa, a látvány értelmezése és az
elkeseredett magyarázatkeresés a műfaj alapelemeire is nyomatékosan és ügyesen
reflektálnak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 225 átlag: 5.4 |
|
|
|
|