KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oculus

Varga Zoltán

Oculus – amerikai, 2013. Rendezte: Mike Flanagan. Írta: Mike Flanagan, Jeff Howard. Kép: Michael Fimognari. Zene: the Newton Brothers. Szereplők: Karen Gillan (Kaylie), Brenton Thwaites (Tim), Katee Sackhoff (Marie), Rory Cochrane (Alan). Gyártó: Relativity Media / Intrepid Pictures. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 103p

 

A tükör mindig is megkülönböztetett figyelemben részesült a fantasztikumban, kivált a horrorfilmek használják előszeretettel; leginkább mint egy másik dimenzióra nyíló kapu, szellemeket s démonokat megmutató felület kapott szerepet, nem is beszélve a tükrökben villanásnyi időre feltűnő fantomok okozta sokkhatásról (a Dead of Night brit klasszikusától kezdve). Most elérkezett a műfaj történetében az a pillanat, amikor maga a tükör avanzsál főrémmé: nem a szörnyvilág tartozéka immár, hanem a legfőbb ártó lény, ami (aki?) évszázadok óta romlást s pusztulást hoz birtokosaira, őrületbe kergetve őket, hagymázas víziókkal bizonytalanítva el valóság és képzelgés határvonalait.

A nagymúltú motívum újszerű használata tehát ígéretes, a kiváló James Wan-horrorok (Insidious, Démonok között) nyomdokain haladó Oculus azonban felemás módon felel meg várakozásainknak. Előnyt élveznek az elkoptatott klisék: a kelleténél jóval többször tűnnek föl világító szemű, semmiből előbukkanó kísértetfigurák, a tükör pedig a cselekmény előrehaladtával mintha háttérbe szorulna. Ugyancsak ront az összképen a filmet eluraló cikázás a múlt és a jelen idősíkja között, amit a valóság és a hallucinációk összemosódása tetéz; ezek ugyan eredményeznek emlékezetes momentumokat – az almába harapás jelenete nehezen lesz feledhető –, a szorongáskeltő misztikum helyett inkább a nézői zavart fokozzák. Addig azonban, amíg nagyon éles az ellentét a tükör rejtélyét felfedni igyekvő és traumatikus gyerekkorukat értelmezni próbáló testvérpár tagjai között a magyarázat mibenlétéről, a sejtetésre és kétértelműségekre alapozott feszültségépítés is működik. A főrém mellett elsősorban ettől érdekes az Oculus: a megfigyelés kényszere, a nézés aktusa, a látvány értelmezése és az elkeseredett magyarázatkeresés a műfaj alapelemeire is nyomatékosan és ügyesen reflektálnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11764