|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Sötét bűnökSin City: Ölni tudnál érteAz örök városKovács Marcell
Újabb fejezetek Frank Miller fatalista bűnképregény-sorozatából.
Közel tíz évvel a
formabontó látványvilágával feltűnést keltő Sin
City után Frank Miller és
Robert Rodriguez
újabb fejezeteket filmesített meg Miller fatalista bűnképregény-sorozatából. Időközben
jócskán megváltozott a film és a képregény kapcsolata: a sokadik gyermekkorát
élő mozi habzsolja a comics-tól
kölcsönzött akcióközpontú fantasy-meséket. A Marvel-univerzum teljes létszámmal
átköltözött a filmvászonra, Christopher Nolan Batman-trilógiáját és a Miller 300-ából
készült két feldolgozást pedig a felnőtt közönség is lelkiismeret furdalás
nélkül nézhette végig.
Sin Cityben azonban mi sem változott. Az alkotók továbbra is a képregény és
a film nyelvének összeházasításával vannak elfoglalva, az erősen stilizált,
fekete-fehér foltokból felépített képi világ a film legmarkánsabb
jellegzetessége. Csakhogy már túl vagyunk a rácsodálkozáson, hogy milyen szépek
a képregény kockái mozivászonnyi méretre komponálva, második nekifutásra jóval nyilvánvalóbbak
a film hiányosságai. A több főhőst követő, epizodikus szerkezet a szokásos
alapsztorit variálja: a baltaarcú főhős sorozatosan kapja a pofonokat hamis
szerelmétől vagy a kisemberek életét is megnyomorító helyi hatalmasságtól, esetleg
mindkettőtől, mígnem egyszer elszakad a cérna, és elégtételt vesz a
sérelmekért.
A történetek hasonlósága első alkalommal még hatásosan nyomatékosította a
Sin City-univerzumot uraló reményvesztettséget, mostanra viszont már inkább önismétlésnek
hat, egysíkúvá teszi a cselekményt, amit az epizódok váltogatása nem színesít,
inkább csak bonyolulttá tesz. Az összezsúfolt történetek kapkodós hatást
keltenek, a folyamatos narráció kényszeres beszélővé változtatja a képregény hallgatag
szereplőit. A képregényes látvány megidézésében hajlíthatatlan alkotói szándék
a cselekmény tekintetében a mozis korszellemnek engedményt téve a történet
sűrítésére vállalkozik. Ha egy képregény-történet kockái csak rövidfilmnyi időt
töltenek meg, akkor vegyünk belőlük, mondjuk, hármat. Pedig az igazi kihívás a képregénypanelek
között, a fehér margón megbújó láthatatlan események megfilmesítése lett volna,
a Sin City esetében ezek többnyire a
magány és a tépelődés, elismerem, nem könnyen filmre írható történései. Az új Sin City-film az „ugyanolyan, csak nem
olyan jó” típusú folytatások sorát gyarapítja: Miller világának kedvelőit
elszórakoztatja, a többiek viszont csak a szinte kizárólag ruhátlanul látható Eva
Greenre emlékeznek majd belőle.
Sin City: Ölni tudnál érte (Sin City: A Dame to Kill For) – amerikai, 2014. Rendezte:
Robert Rodriguez
és Frank Miller. Írta: Frank Miller. Kép: Robert Rodriguez. Zene: Robert
Rodriguez és Carl Thiel. Szereplők: Mickey Rourke (Marv), Jessica Alba (Nancy),
Josh Brolin (Dwight), Bruce Willis (Hartigan), Eva Green (Ava). Gyártó:
Aldemisa Entertainment/Demarest /Miramax/Solipsist Films/Troublemaker Studios.
Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált.
103 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 375 átlag: 5.43 |
|
|
|
|