|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziJupiter felemelkedéseSepsi László
Jupiter Ascending – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Lana Wachowski és Andy Wachowski. Kép: John Toll. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Mila Kunis (Jupiter), Channing Tatum (Caine), Sean Bean (Stinger), Eddie Redmayne (Balem). Gyártó: Village Roadshow Pictures / Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 125 perc. Az elmúlt években az
űropera műfajának felfuttatására tett hollywoodi kísérletek közelítésmódjukban
éppoly változatosak voltak, mint eredményeikben. A Marvel-univerzumból
származtatott A galaxis őrzői sikerének
árnyékában az Avatár mára a múlt
ködébe vesző filmtechnikai erődemonstráció, a zsáner irodalmi (John Carter) és mozgóképes (Star Trek) klasszikusait újrázó
produkciók közül pedig csak utóbbi volt képes elérni a kritika és a közönség
ingerküszöbét. A Wachowski-testvérek franchise háttér nélkül, de a Dűnétől a Neurománcig jól felismerhető előképekből összetákolt űrkalandja
nőközpontú perspektívaváltással igyekszik helyet csinálni magának a harcias
hímek uralta műfajban, ám hiába válik a törékeny takarítónőből galaktikus
hercegkisasszony, ha közben éppoly passzívan sodródik az eseményekkel, mint
akármelyik borostás űrzsoldos mellé kirendelt biodíszlet.
A Jupiter felemelkedése címszereplőjét – az érzelemvezérelt
nőkarakterek közhelyének megfelelően – csupán egy új párkapcsolat ígérete vagy
családjának veszélybe kerülése képes kibillenteni alélt szemlélődéséből, amivel
a rendezőpáros mintegy lecserélte a kalandfilmektől elvárt cselekvő hőstípust a
kortárs tinirománcok sodródó bakfisaira. Miközben a szerelmi szál mellett ezt a
hangsúlyeltolódást további epizódok teszik még markánsabbá – a petesejtklinikán
zajló perverz kulcsjelenettől az elnyomó űrdinasztia szépségipari
megszállottságáig –, Wachowskiék csillagközi Hamupipőke-meséje egyúttal
illúziómentes magyarázatot kínál keveréklényekkel zsúfolt, műfaji szempontból
is hibrid cselekményvilágára. „Az evolúció célja a profit”, jelenti be egy
erősebb pillanatában a sápatag antagonista, ezzel hamar beárazva a koncepció
újító szándékait – ám mint bukása mutatja, a Jupiter felemelkedése egy hamar elhullott reményteljes szörnyeteg a
női közönségért zajló küzdelemben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 205 átlag: 5.2 |
|
|
|
|