|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉjszakai hajszaSepsi László
Run All Night – amerikai, 2015. Rendezte: Jaume Collet-Serra. Írta: Brad Ingelsby. Kép: Martin Ruhe. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Liam Neeson (Conlon), Joel Kinnaman (Mike), Ed Harris (Maguire), Vincent D’Onofrio (Harding). Gyártó: Energy Entertainment / Vertigo Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 105 perc.
Mióta az Elrabolva-széria első része 2008-ban megmutatta a korosodó Liam
Neesonban rejlő akciófilmes potenciált, az ír származású színész egyre
gyakrabban talál vissza a lerobbant, de felbosszantott állapotában még így is
kisebb genocídiumra képes veterán alakjához. Mivel az azóta trilógiává bővített
Elrabolva legutóbbi tétele távolról
sem szállította a brandtől elvárt adrenalinbombát, és a Sírok között Lawrence Block-adaptációja is akciók helyett inkább komótos
nagyvárosi thrillert kínált, az Éjszakai
hajsza máris nézői elvárások kereszttüzében találja magát, hiszen egyszerre
kellene visszaadnia az önparódia szélére sodródott Neeson-imázsnak a vállalható
komorságot és mindezt lehetőleg a címben is jelzett, megállás nélküli
pörgéssel. Hasonlóan a legutóbbi kollaborációhoz Neeson és a rendező Jaume
Collet-Serra között (Non-stop), a
felfokozott tempó ezúttal is csak ígéret marad: skizoid módon a helyi
kiskirállyá vált hajdani partnerével szembekerülő, alkoholizmusba züllött
maffia-enforcer utolsó éjszakája egyszerre igyekszik balladisztikus, nagyvárosi
geronto-thriller lenni családról és kísértő múltról, eközben pedig néhány
akciójelenettel kiszolgálni mindazokat, akik számára Liam Neeson elsősorban
Bryan Millsszel jelent egyet. A barázdált arcú színészgárda és a minduntalan
felbukkanó Szemtől szemben-allúziók
kérges melankóliáját így rendre felülírják az iróniával vértezett újgenerációs
akciómozik stílustörései, rögreálból madártávlatba zoomoló, hektikus kameramunkával
és egy ponton a John Wick
asszaszin-folklórjából kölcsönzött hi-tech bérgyilkossal. Az Éjszakai hajsza így összességében olyan,
mintha a főhős napindító ír kávéját a túlbuzgó kocsmáros megbolondította volna
néhány fiatalosnak tartott szubsztanciával: hiába unásig ismert, néhány korty
után mégis hiányozni kezd a klasszikus recept otthonossága.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 98 átlag: 5.77 |
|
|
|
|