|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziFocus – A látszat csalGéczi Zoltán
Focus – amerikai, 2015. Rendezte és írta: John Regua és Glenn Ficarra. Kép: Xavier Perez Grobet. Zene: Nick Urata. Szereplők: Will Smith (Nicky), Margot Robbie (Jess), Gerald McRaney (Ownes), Robert Taylor (McEwen). Gyártó: Zaftig Films / Kramer & Sigman Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 104 perc.
„A nagy balhé nem több mint fantáziakép. Mi
mennyiségre hajtunk.” – inti Will Smith karaktere a hétpróbás mestertolvajok
bandájához frissen csatlakozott, szőke újonclányt. Alighanem ugyanez az elv
vezethette Glenn Ficarra és John Requa munkáját is; az összeszokott
forgatókönyvíró-rendező páros (Tapló
Télapó, Őrült, dilis, szerelem)
szándéka a volumen behúzása, egy nemzetközi sikerfilm forgatása lehetett, amely
a két legnépszerűbb zsáner, a krimi és a romantika elemeit ötvözi.
Miután a forgatókönyvet
búbánatos közhelyek és irritálóan mesterkélt fordulatok sokasága terheli, ezt a
mutatványt két embernek kellene érdemben felvállalnia, ám eleve nem kevés
aggályt kelt az a körülmény, hogy a főszereplők a helyettes helyetteseként,
beugró alapon vállalták a forgatást. A karrierjének ugyancsak hanyatló
szakaszában lévő Will Smith (szerepét eredetileg Ryan Gosling, Brad Pitt, majd
Ben Affleck volt hivatott eljátszani) A
Föld után kolosszális bukását követően ritkán exponálja magát a vásznon,
ahogy az új ausztrál üdvöske, a tündöklően szép Margot Robbie is az utolsó
pillanatban lépett a fedélzetre.
A Focus: A látszat csal dramaturgiai üresjárataiban – merthogy ebből
is akad néhány – óhatatlanul is referenciák után kutat a néző agya, miszerint a
dél-koreai The Thieves mennyivel
stílusosabb és vagányabb, a Szemfényvesztők
pedig mennyivel intelligensebb, ugyanakkor az is szembeszökő, mily szorgos
igyekezettel próbálták rekonstruálni a Mint
a kámfor lefegyverző intimitást sugárzó romantikus duettjeit, ám a
hirtelenjében összeverbuvált páros merőben alkalmatlannak bizonyult erre a
feladatra. Végső elszámolás tekintetében nincsenek megbocsáthatatlan hibák vagy
hiányosságok, nehéz volna kifejezetten utálni ezt a természeténél fogva ódivatú
filmet, ugyanakkor szeretni sem lehetséges; hervatag és középszerű produkció, a
minden szempontból felesleges mozik példaértékű képviselője.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 127 átlag: 5.61 |
|
|
|
|