|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziUtam az iskolábaJankovics Márton
Sur le chemin de l’école – francia, kínai-dél-afrikai, 2013. Rendezte: Pascal Plisson. Írta: Marie-Claire Javoy. Kép: Pascal Plisson és Simon Watel. Zene: Laurent Ferlet. Szereplők: Jackson Saikong, Zahira Badi, Samuel Esther, Carlito Janez. Gyártó: Winds / Ymagis. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 77 perc.
Kamaszszerelmek, életre szóló traumák, nagy
tanárélmények vagy épp az intézményes agymosás színtere. Számtalan film
taglalja, hogy mi minden történhet az iskolában a gyerekekkel, Pascal Plisson
2013-as dokumentumfilmje azonban nem tartozik ezek közé. A francia rendező a
biztonságot jelentő iskola kapujában elengedi szereplői kezét, őt inkább az
odavezető út kihívásai érdeklik.
„Gyakran elfelejtjük,
hogy mekkora lehetőség az iskola. A világ bizonyos részein a gyerekeknek akár
az életüket is kockáztatniuk kell a tudás megszerzéséért” – emlékeztet minket rögtön az
elején, majd nagy lendülettel bele is vág a fenti tétel illusztrálásába. Olyan
gyerekek útját követhetjük a stábbal együtt, akiknek minden reggel komoly
teljesítmény eljutni az iskolába. A kenyai Jackson például elefántok között kel
át a szavannán kishúgával, a marokkói Zahira négy órát gyalogol az Atlasz
hegységben, az indiai Samuel rozoga kerekesszékét testvérei ráncigálják végig a
hosszú földutakon, az argentin Carlito pedig húsz kilométert lovagol a
patagóniai pusztán, hogy odaérjen „becsöngetésre”.
Ezek a harmadik világban
átlagosnak számító gyereksorsok elemi erővel világítanak rá, hogy mi mindent
veszünk adottnak egy jóléti társadalomban, amiért a világ sok szegletében
keményen meg kell küzdeni. Ám Plisson sajnos semmit nem bíz a véletlenre, és a
néző ösztönös megrendülését érzelgős zenével és túlstilizált képi világgal üti
agyon. Eleve kockázatos, mikor egy dokumentumfilm igyekszik letagadni a kamera
jelenlétét, így a jelenetek sokszor megrendezettnek hatnak, helyenként pedig
egyenesen esztétizálják a nyomort. Mintha csak egy szépen megfotosopolt
Unicef-naptár mozgóképes adaptációja lenne a film: jó célokat tűz ki és fontos
problémákat vet fel, de csupán a bemutatott sorsok és témák felszínét karcolja
meg.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 192 átlag: 5.49 |
|
|
|
|