|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDConan, a barbár (1982)Pápai Zsolt
Conan the Barbarian – amerikai, 1982. Rendezte: John Milius. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, James Earl Jones, Max von Sydow. Forgalmazó: 20th Century Fox. 138 perc.
Mivel feltámasztott egy műfajt (fantasy),
felléptetett egy új hőstípust (izomember-karakter), továbbá – főszerepet bízva
rá – bevezette a nyolcvanas–kilencvenes évek emblematikus akciószínészét
(Schwarzenegger), John Milius Conanját
gyakran az új filmtörténeti kor reprezentáns darabjaként tárgyalják, holott
erős szálakkal kapcsolódik a hetvenes évekhez is. „Cinikusnak lenni könnyű –
banálisnak lenni nehéz” – fogalmazott egyszer Milius a hetvenes évek elejének ironikus,
tabudöntögető, művészi(es) hollywoodi filmjei és az évtized második felében
azoktól fényévekre eltávolodó attrakciós látványmozik közötti különbségekről
szólva, a Conan, a barbár ugyanakkor
azt jelzi, hogy alkalomadtán a két szemlélet közelíthető volt egymáshoz. Milius
munkája óvatos kísérlet a hetvenes évekbeli hollywoodi film két meghatározó
tendenciája közötti ellentétek feloldására, úgy érvényesíti ugyanis az
attrakciós logikát, hogy közben európai művészfilmeket időző megoldások sorát
tartalmazza, így annak a programnak kései képviselője, amelyet Coppola fejlesztett
tökélyre Apokalipszis mostjában. Nem
véletlenül citálja Milius éppen Coppola mesterművét a zárlat vendettájában,
ugyanakkor számos más filmes idézet is akad a Conanben, például az 1914-es Cabiriából
(lásd a kínok kerekét az expozícióban), Az
akarat diadalából (lásd a tömegjelenetek szcenírozását), vagy éppen
italowesternekből (elég Giulio Questi 1967-es Django Killjének keresztre-feszítését említeni).
A Conan, a barbár európaias stichjét a filmes idézetek mellett lassú
ritmusa, méltóságteljesen görgő, kitérőkkel dúsan telített cselekménye adja („Ennyi
ideje csak egy Tarkovszkij-film nézőjének van” – jegyzi meg róla találóan
Király Jenő), és ezt Milius a hetvenes évek blockbustereit idéző
látványorgiával köríti, ráadás-attrakcióként pedig az egyetemes mozitörténet
egyik legikonikusabb testét exploitálja, melynek hiányát minden elkészült és
leendő remake nyögi, illetve nyögni fogja. Schwarzenegger Conanja nem csak
impozáns és monstruózus megjelenésével, nemcsak nyers erejével, hanem még
nyersebb verbális megnyilatkozásaival jár mérföldekkel epigonjai előtt:
kendőzetlenül őszinte mondatai brutalitásukkal együtt is üdítően hangzanak a
kortárs PC-terror közepette, egyúttal elkeserítőek is, amennyiben arra emlékeztetnek,
hogy régen vége azoknak az időknek, amikor a
kimondott szó még közvetítette a gondolatot, nem pedig elfedte azt.
Extrák: Audiokommentár John
Milius és Arnold Schwarzenegger közreműködésével.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 215 átlag: 5.6 |
|
|
|
|