|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAdaline varázslatos életeForgács Nóra Kinga
The Age of Adaline – amerikai, 2015. Rendezte: Lee Toland Krieger. Írta: J. Mills Goodloe, Salvador Paskowitz. Kép: David Lanzenberg. Zene: Rob Simonsen. Szereplők: Blake Lively (Adaline), Harrison Ford (William), Ellen Burstyn (Flemming), Michiel Huisman (Ellis Jones). Gyártó: Lakeshore Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 110 perc.
Kimeríthetetlen azon filmek tárháza, melyek
körbejárják életidőnkhöz fűződő viszonyunkat. Rengeteg műfaj szippantotta be időélményünket
bonyodalmába, romantikus konfliktus is kinőtt belőle a mozi története során.
Legyen szó akár komédiáról (Az 50 első randi, Idétlen időkig),
fantasyról (A Gyűrűk Ura, Twilight), sci-firől (A holnap
határa) vagy melodrámáról (Az időutazó felesége, Benjamin Button
különös élete), ha nem ugyanúgy éljük meg az idő múlását, akkor magányra
vagyunk ítélve.
Az Adaline varázslatos életének alaphelyzete
elsőre megmosolyogtató: van egy nő, aki nem öregszik, fiatal és gyönyörű marad.
Bármilyen abszurd is, így nem könnyű élni. Lenni lehet, valahol az élet mellett
rejtőzve, folyton menekülve. Természetesen a szerelem indítja el a változást. A
filmet a Benjamin Button-sztorival rokonítja, hogy Adaline sorsa is történelmi
tablóvá, ikonikus múlt századi melodrámává válhatna. Lee Toland Krieger
mozijának legnagyobb problémája, hogy megússza a feladatot. A melodráma nem
teljesedik ki, pedig az alapanyag kiváló, még azt a lehetőséget sem bontja ki,
hogy Adaline születési dátumától, 1908. január elsejétől kezdve meséljen
valamit a XX. századról. Habár felbukkan pár jelzés, a téma eredendő kötődését fotóhoz,
filmhez sem sikerül igazán megmutatni, pedig ha az eleven idő tartósításáról
van szó, ez kézenfekvő volna. És hiába vetődik fel egy várostörténeti szál is,
Adaline varázslatos élete San Francisco épülésével sem fonódik össze. Marad a
romantikus mese. A film erénye, hogy klasszikusan elegáns, ahogyan Blake Lively
szépsége is. De alig ismerjük meg a szereplőket, az évszázadot, a várost és a
történetet, ez megnehezíti az azonosulást. Ebben a kimért románcban lett volna
ennél nagyobb potenciál is. Ott doboghatna minden képkocka mögött az a bizonyos
szív, amit így viszont folyton újra kell indítani.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 110 átlag: 4.85 |
|
|
|
|