|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Mozi3 szívKolozsi László
3 coeurs – francia, 2014. Rendezte: Benoît Jacquot. Írta: Julien Boivent, Benoît Jacquot. Kép: Julien Hirsch. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Charlotte Gainsbourg (Sylvie), Chiara Mastroianni (Sophie), Benoît Poelvoorde (Marc), Catherine Deneuve (Mme Berger). Gyártó: Rectangle Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 106 perc.
A 3
szív utolsó harmadában feltűnik egy felszálló Air France gép. És
elrepültek, egy nagyon messzi tájra, kommentál a narrátor. A következő pár
percben egy narancsszínben pompázó naplementét látunk, majd a felkelő napot.
Air France gép landol. Majd visszajöttek, mondja a narrátor. A jelenetben, mely
azt hivatott megjeleníteni, hogy a házasságtörő pár eltöltött együtt néhány
boldog órát, nincs semmi irónia. A narrátor körülbelül a film felénél lép be,
és sosem mond olyat, amit a képek nem tudtak elmondani. De nem a teljesen
elrontott narráció az első olyan rendezői fogás, ami kiélesíti, hogy Benoît
Jacquot fölött bizony eljárt az idő. A hetvenes-nyolcvanas években tisztességes
tévéfilmeket jegyző franciának – első műve egy Lacan életrajzi doku – sikerült bebizonyítania,
hogy a legjobb színészek sem képesek megmenteni a klisékből és az írói
tehetséget teljesen nélkülöző, szinte akrobatikusan lomha jelenetekből álló
filmet.
Mondhatnánk, joggal lehet unalmas a film,
hiszen főszereplője egy könyvelő, de nem eme tisztes szakma beemelésével van a
legnagyobb baj. Akár izgalmakat is hozhatna, ha nem sikkadna el például, hogy mi
lesz a sikkasztó polgármesterrel. Benoît Jacquot ugyanolyan magabiztosan vezeti
a történetét (mely egy lány-testvérpár szerelmi viszályát beszéli el) és
párbeszédeit a legüresebb klisék közé. Egy asztaltársaság e film szerint csak
borokról és ételekről beszélhet. A magányos nő szeme mindig könnyes. Lehetne a
történetet egy szenvedélyes és elmúlhatatlan szerelem történeteként, vagy
lélektani krimiként nézni. De bármilyen pozitív állítás e filmmel kapcsolatban
félrevezető lenne. Együtt játszik Gainsbourg (igaz Charlotte, nem Serge),
Mastroianni (igaz Chiara, nem Marcello), meg Catherine Deneuve (ő maga). Ne
dőljenek be a nagy neveknek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 143 átlag: 5.19 |
|
|
|
|