|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziRekviem egy macskáértRoboz Gábor
Murder of a Cat – amerikai, 2014. Rendezte: Gillian Greene. Írta: Christian Magalhaes és Robert Snow. Kép: Christophe Lanzenberg. Zene: Deborah Lurie. Szereplők: Fran Kranz (Clinton), Nikki Reed (Greta), J. K. Simmons (Hoyle Sheriff), Greg Kinnear (Ford). Gyártó: Seine Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 101 perc.
Tényleg egészen minimális elvárásokkal
ülhet be az ember egy Rekviem egy
macskáért című amerikai filmvígjátékra, amely egy macska meggyilkolása után
indult nyomozásról szól, az alkotók azonban meglepő módon még ezeknek sem
tudnak megfelelni. Gillian Greene bemutatkozó filmjének főhőse egy huszonéves
srác, akiről annyit tudunk meg, hogy az anyja kertvárosi házának
pincehelyiségében lakik, tökéletesen életképtelen, és számára Egerész nevű
macskája jelent mindent. Röviddel azután, hogy házikedvencét egy reggel holtan,
nyíllal a testében találja a házuk előtt, kiderül, hogy a gyakran elkószáló
állatot egy vagány lány is birtokolta, és innentől nincs megállás, közös erővel
kell felgöngyölíteniük az ügyet.
A forgatókönyvet jegyző Christian Magalhaes
és Robert Snow abszolúte semmilyen szinten nem erőltette meg magát: sem a
cselekményt, sem a karaktereket nem próbálta meg érdekessé tenni, munkájukat
legfeljebb talán akkor tudjuk díjazni, ha valamiféle meta-olvasattal közelítünk
hozzá. Mert az még teljesen érthető, hogy a poszteren is feltüntetett
hírességek (Simmons, Kinnear) ezúttal egy hakni keretei között vágják a
pofákat, viszont a filmbeli whodunit felett két szinten is beazonosíthatunk
rejtélyt: egyrészt kérdés, egész pontosan milyen célközönségnek szól ez a film,
másrészt az is megfejtésre vár, hogy egy vígjátékként eladott filmben miért
nincsenek szellemes jelenetek. Mivel a ripacskodó alakításokon, számtalanszor
látott szituációkon, érdektelen sablonfigurákon még mosolyogni is csak nagy
erőfeszítések árán lehet, maradnak ezek a járulékos befogadói agytornák, de
valószínűtlen, hogy bárki ilyen típusú szórakozásért ül be a moziba.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 155 átlag: 5.79 |
|
|
|
|