|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA Lazarus hatásKránicz Bence
The Lazarus Effect – amerikai, 2015.Rendezte: David Gelb. Írta: Luke Dawson, Jeremy Slater. Kép: Michael Fimognari. Zene: Sarah Schachner. Szereplők: Olivia Wilde (Zoe), Evan Peters (Clay), Mark Duplass (Frank), Sarah Bolger (Eva). Gyártó: Blumhouse Productions / Chapter One Film / Lionsgate. Forgalmazó: Big Bang Kft. Szinkronizált. 83 perc.
A holtak feltámasztásának motívuma sajátos
jelentéssel bír a kortárs horrorfilmben, ahol az extrém erőszak ábrázolására
alapozott szériák életben tartása mellett komoly kihívást jelent a klasszikus
témák és alzsánerek újraélesztése és hozzáigazítása a 21. századi igényekhez.
Az itthon is vetített Sushiálmokat
jegyző, dokumentumfilmes hátterű David Gelb első nagyjátékfilmje ráadásul már
két éve elkészült, az idei forgalmazás tehát megint csak a történet felvetésére
rímel, a végeredményt látva viszont kétséges, hogy a
filmet érdemes volt-e megkésve moziba küldeni.
A Lazarus-hatás
érdemei ugyanis kimerülnek abban, ahogy a frankensteini alaphelyzeten túllépve
más, gyakran látott műfaji sémákat sorjáz szűk másfél órában, számos
sikerültebb előképet idézve fel a nézőben. A váratlanul agresszívvá váló kutya
a Cujóból, a halálközeli élményekről
folytatott eszmecserék az Egyenesen átból,
a telekinetikus képességekkel felruházott monstrum-hősnő alakja a Carrie-ből lehet ismerős – kellemes
csalódás, hogy Gelb legalább a kínálkozó, de elnyűtt found footage formavilágról hajlandó lemondani. A főszerepeket
játszó Olivia Wilde és Mark Duplass ugyanakkor képesek némi friss vért pumpálni
a másodlagos frissességű sztoriba. Különösen a kisebbfajta indie-ikonként
számon tartott Duplass esetében izgalmas, ahogy műfaji kalandozásai során is az
elhúzódó párkapcsolati válságok kisrealista témáját variálja: amíg a Kockázatos túrában az időutazás, a The One I Love-ban pedig a megkettőződés
teremtette meg a leválás és elengedés lehetőségét, addig Gelb filmjében a balul
végződő feltámasztási kísérlet mutat rá, hogy a kifulladt románcot nincs
értelme életben tartani. Ez a felismerés azonban aligha fogja felvillanyozni A Lazarus-hatás célközönségét, akik
kénytelenek beérni korábbi horror-élményeik kevéssé találékony újrázásával.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 63 átlag: 6.11 |
|
|
|
|