|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDMerényletFekete Martin
Assassination – amerikai, 1987. Rendezte: Peter Hunt. Szereplők: Charles Bronson, Jill Ireland, Stephen Elliott. Forgalmazó: Fantasy Film. 85 perc.
Bár az akciófilm műfajának legjelentősebb
előzményeként számon tartott James Bond-sorozat kulcsfigurái közül csak a
007-es ügynököt életre keltő színészek nevei vonultak be a köztudatba, a
hatvanas évek óta töretlen népszerűségnek örvendő filmek sikerében más alkotók
is oroszlánrészt vállaltak. Noha az 1969-es Őfelsége
titkosszolgálatábant már rendezőként jegyzi, Peter Hunt vágóként járult
hozzá a sorozat és az akcióműfaj diadalmenetéhez: a hitchcocki kémthrillerekhez
képest gyengén megírt, az összeesküvés szálainak kibogozása helyett a látványos
összecsapásokra koncentráló történetekben a drámai mélységet feszes tempóval
pótolta, így a nézőt már nem foglalkoztatták a cselekményvezetés logikai hibái.
A Merénylet
alapszituációja a hatvanas-hetvenes évek paranoiathrillereit idézi: Charles
Bronson testőrfigurája rájön, hogy a First Lady körül bekövetkező
szerencsétlenségek nem véletlen balesetek, s egyedül kell megvédenie a nőt,
ugyanis az ellene irányuló összeesküvés szálai a politika legfelső és legbelső
köréig vezetnek. Azonban a rendezői székben ezúttal nem A Parallax-tervet is készítő Alan J. Pakula ült, így nem egy lassan
építkező, a nyomozás előrehaladtával egyre sötétebbé és nyomasztóbbá váló
filmet kapunk, hanem rendkívül pörgős és akciódús, tipikusan nyolcvanas
évekbeli műfajkeveréket, melyben a paranoiathrilleres Kennedy-utalások és az
akciófilmes robbanásokkal tarkított üldözések könnyed hangvétellel és humorral
párosulnak. Hunt nem tagadja meg Bond-filmes kötődését: a kései Roger
Moore-darabok parodisztikus stílusát idézi meg az állandóan csak a sminkje
miatt aggódó First Lady figurájával, a harsány zenehasználattal és az egyre
extrémebb akciójelenetekkel, melyekben földön, vízen, levegőben, a
legkülönfélébb járműveken menekülnek hőseink és még a motorosokat is
rakétavetővel próbálják meg kilőni.
Extrák:
Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 114 átlag: 5.79 |
|
|
|
|