|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAkasztófaKovács Marcell
The Gallows – amerikai, 2015. Írta és rendezte: Travis Cluff és Chris Lofing. Kép: Edd Lukas. Zene: Zach Lemmon. Szereplők: Reese Mishler (Reese), Pfeifer Hoss (Pfeifer), Ryan Ross (Ryan), Cassidy Gifford (Cassidiy). Gyártó: Blumhouse /Management 360 / New Line Cinema / Tremendum Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 85 perc.
A független Blumhouse cég az elmúlt évek
vezető horrorfilmgyártója a második ligában, olyan piaci sikerek fűződnek a
nevéhez, mint a Parajelenségek-sorozat,
az Insidiuos folytatásai vagy a
szintén folytatás elé néző Sinister.
A kísértetes, házi videós horror a szakterületük, az Akasztófa is erre a kaptafára készült.
Húsz évvel a tragikus emlékű, halálesettel
végződő diákszínpadi előadás után a gimi színjátszó köre ismét előadja az Akasztófa című történelmi drámát. A
bemutató előtti este négy diák a suliban reked, és hamarosan egy ismeretlen,
gonosz erővel találja szemben magát. A sötét épületben kegyetlen fogócska veszi
kezdetét, és a fiatalok élete a tét. A szokásosnál is ötlettelenebb és a
legapróbb részletekig kiszámítható történetet nézni gyötrelem, de leforgatni
sem lehetett könnyű. Travis Cluff és Chris Lofing, a sztoriért és a rendezésért
egyaránt felelős alkotópáros a házi videós elbeszélésmóddal tette elviselhetővé
maga számára a munkát. Egész jól elszórakozhattak azzal, hogy a jeleneteket a
főhős kameráján keresztül láttassák és a szükséges vágásokra magyarázatot
csempésszenek a cselekménybe. A néző számára mindez persze csak további
tortúrát jelent. Mert hiába az alázatos befogadói alkalmazkodás a vásznon
megjelenő világ rendjéhez, hiába a logikus gondolkodás másfél órára szóló
felfüggesztése, az Akasztófa házi
videós képsoraival lehetetlen feladat azonosulni. Pedig az életszerűség lenne a
cél, a színészek emiatt a saját keresztnevükön szerepelnek. És mégis
folyamatosan videóznak egy merülő akkumulátoros kamerával, pedig a történet
szerint csak világítanának vele, amikor pedig két helyszínre bomlik a
cselekmény, hirtelen egy másik szereplő is kamerázni kezd a zseblámpaként
használt telefonjával. Később a lemerült telefon egyszerre újra rögzíteni kezdi
az eseményeket, mire az egyik életéért menekülő fiatal megjegyzi, hogy
kicserélte az aksit. Csak folytatás ne készüljön.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 57 átlag: 5.82 |
|
|
|
|