|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziTízezer kmForgács Nóra Kinga
10.000 km – spanyol, 2014. Rendezte: Carlos Marques-Marcet. Írta: Clara Roquet és Carlos Marques-Marcet. Kép: Dagmar Weaver-Madsen. Szereplők: Natalia Tena (Alex), David Verdaguer (Sergi). Gyártó: Lastor Media / La Panda / TVE. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 99 perc.
A 10.000 Km nem
randimozi és nem is szerelmesfilm a szó megszokott értelmében. Cserébe aktuális
és pontos alkotás, amit korunk egyre általánosabbá váló jelenségéről, a
távkapcsolatról, és úgy általában a kapcsolatok mibenlétéről nézhetünk. Alex és
Sergi már hét éve élik együtt hétköznapjaikat barcelonai albérletükben,
szerelmesek, és közben útjukat, kiteljesedésüket kereső fiatal felnőttek is.
Éppen a gyermekvállalás projektbe csöppenünk a film felütésében, az intimitás
visszafogott és részletgazdag, ugyanakkor az erőviszonyok is finoman felvázolódnak.
Majd kiderül, Alex egy évre Los Angelesbe költözhet egy fotós ösztöndíjjal.
Ettől kezdve a film egy
távkapcsolat analitikus bemutatása. Mindkét szereplőt lefejti a hétköznapokról,
és beleveti abba a bizonyos virtuális térbe, melyben a távol töltött napok
alatt találkozni, beszélgetni tudnak, miközben kizárólag saját apartmanjukban
izolálva mutatja meg őket. A mozi erőssége éppen az, amin el is bukhat: nehéz
volna megszeretni hőseinket, hiszen csak alapokat tudunk meg róluk, egy
történet vázlatát, így azonosulni sem lehet senkivel. Minden néző a saját
magában lévő kételyekre, tapasztalatokra kell, hogy rákérdezzen. Vajon mennyire
erős egy kapcsolat, vajon azt az életet éled-e benne, amit szeretnél, vagy csak
szeretnéd, hogy ez legyen a számodra ideális élet? Vajon a fizikai távolság
idegenít-e el, vajon a lehetőségként adott virtuális kommunikációs módok
összekötnek-e? Alex lefotózza Silicon Valley elhagyatott épületeit, ahol emberi
kapcsolatok adatait tárolják a szerverfarmok. Miközben a klasszikus
eszközökkel, egy-egy lakásbelső díszletén keresztül jelenik meg a két ember lelkiállapota,
a legújabb formátumokkal keresik egymáshoz az elég erős WiFi jelet. A kérdés
az, hogy meg lehet-e osztani egymással a hétköznapokat online? És vajon mi
vezet a távolsághoz, netán már eredetileg is ott volt?
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 65 átlag: 5.82 |
|
|
|
|