KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kegyes hazugság

Kránicz Bence


The Good Lie – amerikai, 2014. Rendezte: Philippe Falardeau. Szereplők: Arnold Oceng, Reese Witherspoon, Emmanuel Jal. Forgalmazó: Pro Video. 110 perc.

 

 

Ritkán sül el jól, ha a hollywoodi producerek a társadalmi problémák iránt érzékeny, felelősségteljes amerikai nagybácsik szerepében tetszelegnek, nyilvánosságot biztosítva elnyomott népcsoportoknak vagy a mindennapi túlélésért küzdő megnyomorítottaknak. Az eredmény ilyenkor általában giccses hatásvadászat, mert a bonyolult és nehezen feltérképezhető valós viszonyok bemutatása helyett a stúdiók szempontjából kézenfekvő és egyszerűbb könnyes melodrámába fordítani a történetet.

A szudáni polgárháborúban elárvult és menekülni kényszerülő, nuer és dinka származású emberekről szóló Kegyes hazugság is jobbára a bevett sablonok alapján készült. Azonban érezhető, hogy a kanadai rendező, Philippe Falardeau (Lazhar tanár úr) folyamatosan próbált egyensúlyozni a készen kapott dramaturgiai fordulópontok – az otthoniaktól vett fájdalmas búcsú, az Újvilágba érkező hősök első, olykor komikus megpróbáltatásai, a gyökértelenség és a honvágy szorongató élményével való szembesülés – és a keresetlen, nyersebb és őszintébb pillanatok bemutatása között. A filmet hitelesíti, hogy a főszerepekben valóban a szudáni Elveszett Fiúk nemzedékéhez tartozó, fiatalon Amerikába érkezett afrikaiakat láthatunk, köztük több egykori gyerekkatonát – ennek az információnak a birtokában hirtelen súlya és tartalma lesz minden, egyébként szokványosnak ható mondatnak a megváltásról, újrakezdésről és a múlt elengedéséről. A nehéz sorsukat arcukon, testükön hordozó főhősök mellett óhatatlanul idegennek és feleslegesnek tűnik Reese Witherspoon sztárjelenléte, ám a színésznő és a forgatókönyv javára írható, hogy a menekültek beilleszkedését segítő kansasi szociális munkás karaktere dicséretesen a háttérben marad, a kezdeti távolságtartásból együttérzésbe forduló, teljesen közhelyes érzelmi út ábrázolása pedig nem okoz gondot Witherspoon számára.

A film égetően aktuális témája ellenére szinte láthatatlan maradt, és hamar megbukott az amerikai mozipénztáraknál. Fájlalhatjuk, hogy Magyarországon csak dvd-n jelenik meg, mert a bevándorlás, a menekültek problémájának bemutatása miatt nagyobb figyelmet érdemelne, annak ellenére, hogy újfajta megközelítésnek vagy eredeti látásmódnak nyomát sem lelni benne. Az alkotók visszafogottsága és valódi segítő szándékuk miatt ugyanakkor mégsem érdemes bosszankodni a felületes jeleneteken vagy klisés megoldásokon – a nemes cél mellett ezek valóban kegyes hazugságoknak tetszenek.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12397