|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDKegyes hazugságKránicz Bence
The Good Lie – amerikai, 2014. Rendezte: Philippe Falardeau. Szereplők: Arnold Oceng, Reese Witherspoon, Emmanuel Jal. Forgalmazó: Pro Video. 110 perc.
Ritkán sül el jól, ha a
hollywoodi producerek a társadalmi problémák iránt érzékeny, felelősségteljes
amerikai nagybácsik szerepében tetszelegnek, nyilvánosságot biztosítva
elnyomott népcsoportoknak vagy a mindennapi túlélésért küzdő megnyomorítottaknak.
Az eredmény ilyenkor általában giccses hatásvadászat, mert a bonyolult és
nehezen feltérképezhető valós viszonyok bemutatása helyett a stúdiók
szempontjából kézenfekvő és egyszerűbb könnyes melodrámába fordítani a
történetet.
A szudáni
polgárháborúban elárvult és menekülni kényszerülő, nuer és dinka származású emberekről
szóló Kegyes hazugság is jobbára a bevett
sablonok alapján készült. Azonban érezhető, hogy a kanadai rendező, Philippe
Falardeau (Lazhar tanár úr)
folyamatosan próbált egyensúlyozni a készen kapott dramaturgiai fordulópontok –
az otthoniaktól vett fájdalmas búcsú, az Újvilágba érkező hősök első, olykor
komikus megpróbáltatásai, a gyökértelenség és a honvágy szorongató élményével
való szembesülés – és a keresetlen, nyersebb és őszintébb pillanatok bemutatása
között. A filmet hitelesíti, hogy a főszerepekben valóban a szudáni Elveszett
Fiúk nemzedékéhez tartozó, fiatalon Amerikába érkezett afrikaiakat láthatunk,
köztük több egykori gyerekkatonát – ennek az információnak a birtokában
hirtelen súlya és tartalma lesz minden, egyébként szokványosnak ható mondatnak
a megváltásról, újrakezdésről és a múlt elengedéséről. A nehéz sorsukat
arcukon, testükön hordozó főhősök mellett óhatatlanul idegennek és
feleslegesnek tűnik Reese Witherspoon sztárjelenléte, ám a színésznő és a
forgatókönyv javára írható, hogy a menekültek beilleszkedését segítő kansasi
szociális munkás karaktere dicséretesen a háttérben marad, a kezdeti
távolságtartásból együttérzésbe forduló, teljesen közhelyes érzelmi út
ábrázolása pedig nem okoz gondot Witherspoon számára.
A film égetően aktuális
témája ellenére szinte láthatatlan maradt, és hamar megbukott az amerikai
mozipénztáraknál. Fájlalhatjuk, hogy Magyarországon csak dvd-n jelenik meg,
mert a bevándorlás, a menekültek problémájának bemutatása miatt nagyobb
figyelmet érdemelne, annak ellenére, hogy újfajta megközelítésnek vagy eredeti
látásmódnak nyomát sem lelni benne. Az alkotók visszafogottsága és valódi
segítő szándékuk miatt ugyanakkor mégsem érdemes bosszankodni a felületes jeleneteken
vagy klisés megoldásokon – a nemes cél mellett ezek valóban kegyes
hazugságoknak tetszenek.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 98 átlag: 5.06 |
|
|
|
|