|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziDübörög a szívVajda Judit
Ricki and the Flash – amerikai, 2015. Rendezte: Jonathan Demme. Írta: Diablo Cody. Kép: Declan Quinn. Szereplők: Meryl Streep (Ricki), Joshua (Sebastian Stan (Joshua), Kevin Kline (Pete), Mamie Gummer (Julie). Gyártó: Clinica Estetico / TriStar Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 101 perc.
„Jó repülést!” – mondja
az exférj a kiöregedett, de azért igencsak aktív rockénekesnőnek, Rickinek. „Az
nem rajtam múlik!” – hangzik a válasz. Ugyanez elmondható Ricki egész életéről:
nem rajta múlt, hogy nem volt ott a lánya esküvőjén, nem rajta múlt, hogy a
házasság tönkre ment és nem rajta múlt, hogy a lánya ezért öngyilkos akart
lenni. Csak éppen nem volt mellette. Ahogy sohasem. Rickin egyedül az múlt,
amikor meghozta azt a döntést, ami egész életére kihatott: családja helyett a
zenét választotta, azt, hogy egy ócska bárban énekeljen hűséges, lepukkant
bandájával.
A korábban is erős női
történeteket megfogalmazó Diablo Cody forgatókönyvíró ezúttal olyan
asszonysorsot tár elénk, amely szépen beillik egy korábbi siker, A pankrátor feminin/feminista
párdarabjának. Úgyszintén egy nyolcvanas évekből itt ragadt dinoszauruszról
mesél, akinek szétesőben lévő életét egyrészt a lányával való viszony
rendezése, másrészt egy rokonlélekkel való párkapcsolat oldhatja meg (a két
film között még olyan apró párhuzamok is akadnak, mint hogy szenvedélyük
mellett civilben mindkettő hőse áruházi eladóként dolgozik).
A Dübörög a szív emellett a főszerepet játszó színésznő, Meryl Streep
életműve egyik darabjának ikerfilmjeként is működik. Az 1990-es Képeslapok a szakadékból
énekes-színésznőjeként Streep az anyjával birkózott folyamatosan, míg most
magukra hagyott gyerekeivel, közülük is elsősorban a lányával kell kibékülnie.
És a film stílusa is régi időket idéz – sőt még régebbieket: olyan lassan,
ráérősen csordogál, mintha nem napjainkban, hanem a hetvenes években készült
volna. Például 1977-ben, a Bobby
Deerfield idején, amikor még nem a szuperhősök voltak az izgalmasak, hanem
egy melankolikus autóversenyző. Vagy egy boldogtalan énekesnő, aki szabad akar
lenni – egy olyan világban, ahol ez csak a férfiaknak szabad.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 96 átlag: 5.65 |
|
|
|
|