|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziSétáló agyhalottakKránicz Bence
The Walking Deceased – amerikai, 2015. Rendezte: Scott Dow. Írta: Tim Ogletree. Kép: Shaun Hart. Szereplők: Tim Ogletree (Green Bay), Joey Oglesby (Chicago), Dave Sheridan (Lincoln), Sophia Taylor Ali (Brooklyn). Gyártó: Aristar Entertainment / Violet Sky. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 88 perc.
Néhány évvel ezelőtt
mutatták be a Vámpíros film című
horrorkomédiát, amely az akkor divatos vámpírfilmeket, elsősorban az Alkonyat-sorozatot parodizálta. Az idei Sétáló agyhalottak zombi-vígjátéka talán
még jobb esélyekkel indulhat a „minden idők legrosszabb horrorparódiája”
titulusért: író-főszereplője, Tim Ogletree igénytelenségben képes felvenni a
versenyt még a Katasztrófafilmet, Bazi nagy filmet és más fércműveket
jegyző Seltzer-Friedberg párossal is.
Persze a zombi alakjának
elmúlt évekbeli népszerűsége törvényszerűen hozza magával a zsánerparódiákat,
amelyek közül a Haláli hullák hajnala
nemcsak vígjátékként, hanem zombifilmként is emlékezetes maradt, Ogletree
opusza azonban mind a nevettetés, mind a borzongatás terén kudarcot vall. A
történet elsősorban a Walking Dead alaphelyzetét
társítja az Eleven testek képletével,
a seriff vezette túlélőcsapatba integrálva az egymásra gerjedő zombisrácot és
emberlányt. A gyengeelméjű seriff ámokfutásán időnként el lehet mosolyodni, de
nem érdemes – a szitkomokat idéző, sivár kistotálok uralta képi világ és a
tréfásnak szánt beszélgetésekre redukálódó cselekmény csakhamar lelohasztja a
pillanatnyi lelkesedést.
Noha a találó magyar
címet kapott Sétáló agyhalottak
semminemű szórakozással nem kecsegteti a nézőt, tanulságos figyelni, hogy a
készítők a zombijárvány okozta személyes veszteségekből és az apokalipszis
utáni újrakezdés romantikus oldalából igyekeznek viccet csiholni. Vagyis
elsősorban nem a zombihorrort, hanem a műfaj gyökerét jelentő zombimelodrámát (Fehér zombi, I Walked with a Zombie) parodizálják – ha más nem is, a monstrum
zsánervonzalmainak megmutatkozása a cinefilek számára érdekes lehet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 71 átlag: 5.14 |
|
|
|
|