|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTrespassBarotányi Zoltán
Lángok üldözői, titkok hordozói – tűzoltók! Ki az, kinek nem dobban hatalmasat a szíve, ha meghallja a szirénák pokoli lármáját, s látja mint erőlködnek ezek a divatos-sisakos, bátor fickók, hogy mentsék, ami még a veres lángokból kimenthető. Eme képzetünk valószínűleg a nagy tévedések, misztifikációk („hamistudat”„létfelejtés”, miegyéb) körébe tartozik. Ím, érkezett egy bátor és felvilágosult ember, bizonyos Walter Hill, ki filmjével végre felnyitotta a Tudatlanság Setétjében Tévelygők kancsal szemeit. Műve lerántja a leplet némely tűzoltók bűnös üzelmeiről: a két protagonista selyma – valószínűleg az „inkább kárba vesszen, mint pocsékba” lelkesítő és feloldozó jelszavára hagyatkozván – még a lángok között sem átall zabrálni. A vidéki atyafiak – ah, rút romlás! – elszemtelenednek, skines vágytól űzetve a nagyvárosba tévednek, ami – minimum! – tragikai vétség. Legott feláll a két sportszerűtlen csapat: Parazita Ügyeskedők (tűzoltóink, plusz öreg, fekete csöves, mínusz túsz) illetve az Ügyeskedő Paraziták (helyi fekete gang: Ice T., Ice Cube, de a többi fickó is nagyon „cool”) – s mintanézőnkön mind inkább elhatalmasodik az érzés: a szereplők között feles számban képviseltetik magukat a gyengeelméjűek. Az apokaliptikus végjáték során a rossz csávók, akár a vásári bábjátékban, egymást mészárolják halomra – a hülyék ráfizetnek, pedig ők nem is vettek belépőt. Hát csak figyeljünk feleim, bámuljunk – elvégre moziban vagyunk! – s legott feltárul előttünk a létezés végső titka: az értelem ortopédiája.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1155 átlag: 5.42 |
|
|
|
|