|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz 5. hullámSepsi László
The
5th Wave – amerikai, 2015. Rendezte: J Blakeson. Írta: Rick Yancey regényéből
Susannah Grant. Kép: Enrique Chediak. Szereplők: Chloë Grace Moretz (Cassie),
Nick Robinson (Ben), Maika Monroe (Ringer), Liev Schreiber (Vosch), Maria Bello
(Reznik). Gyártó: Columbia Pictures / GK Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 111 perc.
Jelenleg
Hollywoodban a young adult bestsellerből
adaptált tinidisztópiák hasonló szerepet töltenek be, mint a Stephen
King-adaptációk a nyolcvanas évek elején: a stúdiók egyre nagyobb számban
sorozzák be a kipróbált zsánerveteránokat (Phillip Noyce: Az emlékek őre) és ígéretes pályakezdőket (Wes Ball: Az útvesztő) a csekély kockázattal járó
biztonsági játékra. A remek kamarathrillerrel (Alice Creed eltűnése) debütált J Blakeson az utóbbi kategóriába
tartozik, így számára Rick Yancey trilógiaindító regényének megfilmesítése egyben
belépőfeladat is az álomgyárba – ami értelemszerűen kevés kreatív mozgásteret
hagy.
Az 5. hullám az apokalitikus tinimozik rákfenéjének számító sterilitást
elhagyva meglepő érzékletességgel viszi színre a gyarmatosító űrlények által
megkezdett népirtást – kötelező városrombolástól madárinfluenzás karanténig –,
miközben lecsapja a műfaj alapkoncepciójából adódó olyan labdákat is, mint „a
tizenévesen minden nap világvége” magvas (zsáner)megfejtése. A lemészárolt
felnőttek és a katonának vitt kamaszok közti senkiföldjén ragadt hősnőjén
keresztül még pontos analógiát talál a felnőtté válással járó kínkeserves
határhelyzetre, de az erős felütés után Blakeson filmje egyre ziláltabb
ritmusban dobálja össze az olyan kötelező toposzokat, mint az Alkonyat-vérvonalból elszármazott
szerelmi háromszög vagy az autoriter felnőtt hatalom megtévesztésre és
hazugságokra épülő machinációi Végjátéktól
Az éhezők viadaláig. Az 5. hullám úgy fullad le a fináléra,
mint középiskolás kocadohányos Cooper-futás közben, és hiába kerül előtérbe az
UFO-tematika és a felnőtté válás szempontjából is kiemelten fontos „mi az ember”-kérdéskör,
a filozofikusra sikeredett pizsamapartit idéző kommentárok reményről és
szeretetről csak még inkább felhívják rá a figyelmet, mivé nem nőtte ki magát az ígéretes kezdés.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 13 átlag: 8.31 |
|
|
|
|