|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKampókézTurcsányi Sándor
A rendőrség körülzárta a nyilvános vécét: újabb horror következik. Megint régi barátok között vagyunk: kampókezű, tuskólábú, betonagyú, fatökű – hogy a jó ízlés határain belül maradjunk. Ami, sajnos, tárgyalt darabunknak egy percig sem sikerül.
A haladó szellemű filmművészet egy merészen újító irányzata mindig is (a felcsapható támlájú szék felfedezése óta) nagy figyelmet szentelt az elhullott végtagjaikat különféle elmés szerkezetekkel pótló figuráknak. Az első kategóriába (miszerint kampókezű) Hook kapitány, Ollókezű Edward, Freddy Krueger és Eric Clapton tartozik. Van, kinek írógép, van, kinek hedegűvonó jut. Horror nélkül félkarú Síva a nemzet. A második (tuskólábú) csoportba sorolhatók: Az aranycsapat, Ez Pelé és a Csatár a pácban című alkotások. A harmadik és negyedik alosztályokba (lásd fenn) minden nehézség nélkül beutalható az egész filmművészet. S ha jobban körülnézünk, az egész világ.
E rövidke filmtörténeti alapvetés után lássuk a medvét. Ám az imént vázolt szellemiség tövében araszolva: nem is biztos, hogy ez a megoldás. A film megtekintésekor kifejezetten irigyelhetjük Colombo hadnagyot, a kalózkapitányok krémjét (akiknél az ilyesmi foglalkozási ártalom) és a félszemű seriffet, akik ismeretes okokból csak a film felét láthat] dk. Kiemelkedően szerencsésnek kell tekintsük Vak Bottyánt, Szeméttelep Manfrédot, Oidipusz királyt és néhány kollégát.
A Candyman után a filmkritikus legjobban teszi, ha Vittorio Gassman vagy Al Pacino nyomát követve az orrára hagyatkozik. A film illata... Nem is rossz, viszont jelen opusz elemzőjének az ilyen irányú vizsgálódáshoz védőöltözetre van szüksége, például gázálarcra (annak hamar bepárásodik az üvege).
Mint a fentiekből is kitűnik tán, a Kampókéz nem egészen tökéletes alkotás. Ezért hát izgatottan várjuk folytatásait: Hordóhas, Hegygerinc, Oszlopfő stb.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1246 átlag: 5.34 |
|
|
|
|