|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMamaBaski Sándor
Ma Ma – spanyol, 2015. Rendezte és írta:
Julio Medem. Kép: Kiko de la Rica. Zene: Eduardo Cruz és Alberto Iglesias.
Szereplők: Penélope Cruz (Magda), Alex Brendemühl (Raul), Luis Tokar (Arturo),
Silvia Abascal (Enfermera). Gyártó: Morena Films / Backup Media / Mama
Películas. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 111 perc.
A klasszikus bonmot frissítésre szorul: már nem csak
a kutyák vagy a gyerekek, de a halálos betegségek is jó eséllyel képesek
szavatolni a filmsikert. A szerzői (Utolsó
napjaim, Biutiful) vagy a midcult alkotók (Az élet nélkülem) eddig is előszeretettel nyúltak a könnyű
katarzissal kecsegtető melodrámai alaphelyzethez, újabban viszont a humort és
az iróniát (Fifti-fifti, Én, Earl és a
csaj, aki meg fog halni) vagy a tinisztárok vonzerejét (Csillagainkban a hiba) pajzsként
használó mainstream sem idegenkedik a témától. Julio Medem verziója még ebből a
zsúfolt mezőnyből is kitűnik, már ami a pozitív értelemben vett
gátlástalanságot illeti. A baszk rendező munkásságát eddig sem a széles
gesztusok mellőzése és az érzelmi visszafogottság jellemezte, de a sajátos
mágikus realista atmoszféra és az elrajzolt figurák a nyílt szentimentalizmust
költőivé varázsolták. A Mamában
viszont, látszólag minden óvatosságot sutba dobva, reflektálatlanul halmozza a
giccsveszélyes elemeket: főhősére egyetlen nap leforgása alatt zúdítja rá a
mellrák diagnózisát, férje hűtlenségét és az egyedülálló anyaság terhét,
miközben társként egy hasonlóan traumatizált férfit rendel mellé. Sőt még ezt
is fokozni tudja: a halálos ítélettel a zsebében Magda úgy dönt, versenyfutásba
kezd az idővel, hogy életet adhasson kislányának.
Medem rendezői
kvalitásait dicséri, hogy a filmet
egészen az utolsó harmadáig nem temeti maga alá a giccscunami. Noha a rendező
már előző filmjével, az Egy éjszaka
Rómában leszbikus melodrámájával megkezdte a rugalmas elszakadást az életmű
csúcspontjait jellemző játékos-szürreális stílustól, a tudat működését
érzékeltető montázstechnikának köszönhetően a Mamát is áthatja egy lebegő, álomszerű hangulat. Idomulva a „műfaj”
konvencióihoz, Medem filmje is a számvetés fontosságát hangsúlyozza, új
elemként viszont nem az individuum életvágyát, hanem a halál árnyékában is
dolgozó önzetlen anyai ösztönöket ünnepelteti.
A korábbi filmjeiben
működő, elvágyódás motívummal kevert fantáziajelenetek ugyanakkor itt
kényszeres szerzői gesztusnak tűnnek, Magda víziói születendő kislányáról – a
lépten-nyomon dala fakadó szülészorvos figurájával együtt – kevés híján
önparódiává transzformálják a filmet. Hogy ez végül mégsem következik be, az
főként Penélope Cruznak köszönhető – a spanyol színésznő legalább olyan heroikus
teljesítményt nyújt, mint az általa alakított Magda az anyaszerepben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 8 átlag: 4.63 |
|
|
|
|