|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz alsó szomszédForgács Nóra Kinga
Un etaj mai jos – román-francia, 2015. Rendezte:
Radu Muntean. Írta: Alexandru Baciu és Razvan Radulescu. Kép: Tudor Lucaciu.
Szereplők: Teodor Corban (Patrascu), Iulian Postelnicu (Dima), Oxana Moravec
(Olga), Tatiana Iekel (Doamna). Gyártó: Bleck Film / Cine Plus. Forgalmazó:
Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.
Mind az irodalmi hagyományban,
mind a filmtörténetben hosszasan sorolható azoknak a munkáknak vagy műveknek a
leltára, melyek a bűn elkövetésével vagy a szemtanúvá, cinkostárssá válással
kapcsolatos feszültségeket dolgozzák fel, hol drámai, hol bűnügyi műfaji módon.
Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Camus-től a Közöny, Tolsztojtól Az
ördög, Hollywood-ból az A kis szemtanú vagy más menekülős thrillerek
pontosan erről szólnak, a hős önmaga és szűkebb, deklarált nyilvánossága előtt
vállalt őszinteségéről és a veszélyhelyzetről: a megmutatkozás esemény,
amit ez a nyíltság okoz.
Éppen ebből a
szempontból válik rendkívül furcsává a román új hullám egy kései göndörkéjébe
illeszkedő Az alsó szomszéd. Bár az alapkonfliktus egy lépcsőházon és
párkapcsolaton belül lejátszott erőszak, aminek a következménye egy ember
halála, mégis az elhallgatás kultúrájával vagy panelviszonyaival ismerkedhetünk
össze. Az elhallgatás a legbeszédesebb a filmben, a kíméletesség jegyében
gyilkos indulatok konzerválódnak. A legtisztább hullámcsapás után derül fény az
első hivatalos álláspontra: hiába, hogy egy kisfiú érdeklődik a valóság iránt,
inkább elveszik tőle az informálódás lehetőségét, mint hogy megbeszélnék vele
az eseményeket. Hétköznapi akciók és párbeszédek kenik el annak a felelősségét,
amit a főszereplő férfi biztos, de voltaképp az összes házban lakó visel. Nehéz
megmondani, hogy Muntean mindent elhanyagoló filmje egyszerűen rossz, vagy épp
ezzel a gesztussal kívánja provokálni az embereket arra, hogy nézzenek körül.
Talán mégsem feleslegen hagyja magára a nézőjét Az alsó szomszéd,
mindenféle katarzis vagy drámai esemény nélkül: a nyakakat vagy a lábakat
nyújtogatni egy aktuális főváros aktuális problémáival szembenézve bátortalan
húzás, viszont annál szimpatikusabb gesztus.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 11 átlag: 5 |
|
|
|
|