|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziKivégzési parancsSepsi László
Kill
Command – brit, 2016. Rendezte és írta: Steven Gomez. Kép: Simon Dennis. Zene:
Stephen Hilton. Szereplők: Vanessa Kirby (Mills), Thure Lindhardt (Bukes),
David Ajala (Drifter), Tom McKay (Cutbill), Mike Noble (Goodwin). Gyártó:
Vertigo Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
99 perc.
Sophia,
a Hanson Robotics bűbájos androidja tervezőjének kérdésére válaszolva
jelentette be az austini SxSW fesztiválon: igen, el szeretné pusztítani az
emberiséget. A riposztot követő ártatlan mosoly csak nyugtalanítóbbá tette a
talán csak megrendezett jelenetet, és a beszélgetést rögzítő videó napokon
belül bejárta a világsajtót. Ha az elképesztő iramban fejlődő robotika önmagában
is disztópiába illő szituációkat eredményez, a jelenséget meglovagló
rémfilmeknek igencsak magasra kell tenniük a lécet, ha fel akarják venni vele a
versenyt – de nem csak ezen múlt, hogy sokkhatás szempontjából a Kivégzési parancsot már egy technikai
demonstrációt rögzítő kisvideó is lekörözi.
A
trükkmesterből lett forgatókönyvíró-rendező Steve Gomez a könnyebbik utat
választotta a téma feldolgozásához: a Ragadozó
és Dog Soldiers kommandós horrorjainak
nyomdokain haladva egyszerűen lecserélte a terepen ragadt katonákra fenekedő
monstrumokat önállósodott hadigépekre. A C-3PO sebességével totyogó cselekményt
csak néhány hosszabbra hagyott beállítás választja el attól, hogy a Kivégzési parancs ritmustalan akció
sci-fiből átforduljon természet és technológia viszonyán meditáló ambient horrorba, de a formanyelvi
tudatosság bármiféle jeleinek hiányában egyedül az marad szembetűnő, hogy
milyen csekély a különbség az egysorosokkal kommunikáló sablonveteránok és a
rájuk vadászó robotok között. Gomez filmje annak ellenére sem lép túl „az ember
jó – a gép rossz” ősi tanulságán, hogy hősei többségükben egy kávéfőző érzelmi
gazdagságával bírnak: ezt ugyan a csapat nőnemű kiborg-tagja volna hivatott
tovább árnyalni, ám a technoszkepticizmus végül maga alá gyűri a figurát.
Mintha az Ex machina és a
Sophia-incidens után a Kivégzési parancs
is egyetlen gondolatot illusztrálna: bármit is építenek a derék tudósok, végül
úgyis Pandóra lesz belőle.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 13 átlag: 8 |
|
|
|
|