|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzellemirtókZsubori Anna
Ghostbusters – amerikai,
2016. Rendezte: Paul Feig. Írta: Katie Dippold és Paul Feig. Kép: Robert D.
Yeoman. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Melissa McCarthy (Abby), Kristen
Wiig (Erin), Leslie Jones (Patty), Kate McKinnon (Jillian), Chris Hemsworth
(Kevin). Gyártó: Columbia Pictures / Feigco Entertainment. Forgalmazó:
InterCom. Szinkronizált. 117 perc.
Bár kalandműfajaiban
Hollywood az erős női karaktereket még mindig mellékszerepekbe száműzve tünteti
fel az emberfeletti képességekkel megáldott férfihősök mellett (Wonder Woman Batman Superman ellenben, vagy Jane a Tarzan legendájában), a tény, hogy egyre
több nő jelenik meg korábban kizárólag férfiak számára fenntartott
főhős-szerepekben (Star Wars: Az ébredő
Erő), valamint hogy gonosz antagonistából pozitív karakterré lépnek elő (Demóna) azt bizonyítja: a gyöngyvászon
Csipkerózsikája ébredezni látszik az álomgyár által rábocsátott hímsoviniszta
lidércnyomásból.
Paul Feig pályafutása
során eddig is következetesen nőkre osztotta a férfiak számára fenntartott
szerepeket: a Koszorúslányok
csattanós csajválasz a Másnaposok-ra,
a Női szervek rendhagyó buddy movie-ja a macsó spanokat spinékre
cseréli, A kém pedig az erősebb nemet
talán a legszexistább módon reprezentáló szuperkém helyett egy
önbizalom-hiányos szinglit avat hőssé. Miközben modernkori Évái vicces
amazonokként magasztosulnak fel, a teremtés koronái egyre brutálisabb kritikai
mélyütéseket kapnak: a 2016-os Szellemirtókban
ez a törekvés csak tovább erősödik. Az egyértelmű rendezői hitvallás nem csak a
hősök nemcseréjében jelenik meg, Feig krédója ennél jóval szellemesebb
ötletekben bővelkedik, kezdve az évszázadokon át elzárva tartott női
kísértettel, folytatva a hagyományosan hímtagot szimbolizáló fegyvereket
nyalogatva és „Olyan férfi vagyok, mint a fene” kiáltással harcba induló
hősnőkkel, egészen az (egyébként szuperhős-szerepkörben ismertté vált)
férfisztár karakterével bezárólag, aki a „buta szőke” kliséjének maradéktalan
megtestesítője lesz. Paul Feig a feminista Szellemirtók
megalkotásával a blockbusterek nagypályáján is bebizonyította, hogy joggal
tekinthető a modernkori álomgyár hercegének, aki a szúrós sztereotípiaerdőn
átverekedve igazságot szolgáltat szíve hölgyeinek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 6 |
|
|
|
|