|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMérges BuddhaBaski Sándor
Der
zornige Buddha – német, 2016. Rendezte: Stefan Ludwig. Írta és kép: Thomas
Beckman és Stefan Ludwig. Zene: Martina Eisenreich. Gyártó: Metafilm / Tellux
Film. Forgalmazó: magyarhangya. 98 perc.
Általában
nem a jól működő, önkritikára és önvizsgálatra hajlandó országokkal fordul elő,
hogy legégetőbb társadalmi problémáik iránt a külföldi dokumentumfilmesek
nagyobb érdeklődést tanúsítanak, mint a hazaiak. Ha mint jelenség nem is túl biztató,
hogy a holland gyártású Érpatak Modell
után most egy német rendezőnek kellett osztrák és német pénzből a Sajókazán
működő Dr. Ámbédkar Gimnázium történetét elmesélnie, a külső perspektíva
számunkra kétségkívül hasznos és tanulságos is lehet.
Stefan
Ludwig rendezőt nem befolyásolták a magyar közéleti csatározások, a politikai
korrektség elvárása sem kötötte gúzsba, viszont – az előítéletekre és a
félelmekre apelláló bulvár kameráival szemben – nem csak a gettó széléig
merészkedett el. Több mint három éven át forgatott a sajókazai romatelepen és a
település buddhista iskolájában, folyamatosan nyomon követve 3-4 tanuló sorsát,
illetve az intézmény egyik alapítójának és tanárának, Orsós Jánosnak a
mindennapjait. Sikerült elérnie, hogy a szereplők megnyíljanak neki – kívülálló
volta ebben is segítségére lehetett –, de az elkapott életképek, a hiányos
fogsorok, a nyomor díszletei legalább ennyire beszédesek.
Ludwig
természetesen szimpatizál az indiai minta alapján megvalósított, a kitörés
lehetőségét hangsúlyozó oktatási modellel, de van annyira elfogulatlan
szemlélő, hogy a projekt buktatóit is bemutassa. A valódi főszereplő, Orsós
János maga sem biztos benne, hogy jó úton járnak, kétségeinek hangot is ad, és
bár a kissé kimódolt indiai epilógusban visszanyeri a munkájába vetett hitét,
aligha lehet olyan benyomásunk, hogy propagandafilmet néznénk. A hurráoptimista
hangvétel nem is állna jól egy olyan filmnek, amelyben a főszereplők egy része
feladja az álmait, a másik fele pedig csak óvatos részsikereket könyvelhet el.
Legalább kétszáz évre van szükség, hogy valódi változások történjenek, mondja
Orsós egy ponton, és a Mérges Buddhát
nézve nehéz lenne vitába szállni vele.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 4 átlag: 3.75 |
|
|
|
|