|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziKilenc életVarga Zoltán
Nine
Lives – amerikai, 2016. Rendezte: Barry Sonnenfeld. Írta: Matt Allen, Gwyn
Lurie és Caleb Wilson. Kép: Karl Walter Lindenlaub. Szereplők: Kevin Spacey
(Brand), Jennifer Garner (Lara), Christopher Walken (Grant), Malina Weissman
(Rebecca). Gyártó: EuropaCorp / Fundamental Films. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 87 perc.
Talán
egy macskaöltőnyi élet sem lenne elegendő ahhoz, hogy rájöjjünk, mit keres
Kevin Spacey és Christopher Walken olyan filmben, amelyben még egy huszadrangú
tévéprodukcióhoz szükséges inspirációt is nagyítóval kell keresni (leszámítva a
kézenfekvő választ, miszerint „van az a pénz”). A családi vígjátékként
hirdetett Kilenc élet főhősének lelke
átmenetileg macskatestbe költözik, miután emberként kómába esik egy baleset
következtében – Spacey így a lehető legkevesebb időt tölti a vásznon;
máskülönben csupán a hangját adja cirmosalteregójának, akit valódi négylábú
mellett számítógépes animáció próbál megformálni. A családi vígjátékok egyik
legelhasználtabb kliséjének ágyaz meg a faramuci helyzet: Spacey egoista és
gigantomán üzletembere – akinek már-már freudi magyarázatokért kiáltó
rögeszméje, hogy megépítse Amerika legmagasabb felhőkarcolóját – „Mr.
Szőrmókként” kénytelen bebizonyítani elhanyagolt feleségének és gyermekeinek,
hogy valójában nagyon szereti őket.
A Kilenc élet a fantasztikumba csomagolt
jellemfejlődést a beszélő állatok toposzával párosítva halmozza a kizsákmányolt
előképeket, az Egy bozontos ebtől
kezdve a Garfieldon át a
Walken-figura által megidézett Távkapcsig;
ám az alapvető probléma sokkal inkább az, hogy a film mindvégig humortalan és
enervált: sehol egy ötletes vizuális poén, sehol egy tényleg szellemes riposzt.
A családi közönség kiszolgálását pedig módfelett bántó gikszerek roncsolják:
mert hát hol érdeklik a (gyerek)publikumot az intrikus üzleti manőverei, s
egyáltalán hogyan vetődhet fel az egyik jóravaló szereplő öngyilkosságra
készülésének(!) sejtetése? A Kilenc életet
Barry Sonnenfeld rendezte, neki köszönhettük negyedszázada a remek Addams Family-filmeket. Újabb munkáját
viszont legfeljebb csak az állatos vígjátékok szégyeneként fogják jegyezni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 7 átlag: 5.57 |
|
|
|
|