|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA könyvelőVajda Judit
The Accountant –
amerikai, 2016. Rendezte: Gavon O’Connor. Írta:
Bill Dubuque. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Mark Isham. Szereplők: Ben Affleck
(Chris), Anna Kendrick (Dana), J.K. Simmons (King), Jon Bernthal (Brax), John
Lithgow (Black). Gyártó: Warner Bros / Electric City Entertainment /
RatPac-Dune. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 128 perc.
Az autista hőssel a
főszerepben készült filmek nyolcvanas-kilencvenes évekbeli aranykora (Esőember, A kód neve: Merkúr, A csend
fogságában) után az utóbbi években ismét teret követelnek maguknak ezek a
vásznon a valóságnál sokkal népszerűbb figurák (Temple Grandin, Kódjátszma,
X + Y). A könyvelő központi karaktere emellett a filmet rendező Gavin O’Connor
életművébe is tökéletesen illeszkedik, hiszen meglepő módon ugyanolyan kemény
(sőt keményebb), mint a Csoda a jégen,
A zsaruk becsülete vagy a Warrior – A végső menet figurái. A még
meglepőbb pedig az, ahogy A könyvelő
flashback jelenetei gyönyörűen megmagyarázzák, mégis hogyan történhet, hogy a
címszereplő nem nyápic aktakukac, ellenben egy veszélyes katona képességeivel
bír. A szóban forgó flashbackek ettől függetlenül is olyan csodaszépek, hogy
bármely súlyos filmdrámában megállnák a helyüket – ha nem tudnánk, hogy
akcióthrillert nézünk, csak ezeket a képsorokat tekintve a mű simán elmenne
igényes művészfilmnek.
Az igényesség pedig azon
a téren is jellemző az alkotásra, hogy fősodorbeli hollywoodi filmhez képest
szokatlanul bonyolult a szerkezete. A
könyvelő négy cselekményszálat futtat egyszerre: a címszereplő aktuális
kalandjai és az említett flashbackek mellett külön szálat kapnak a hősünk után
nyomozó ügynökök, illetve egy bizonyos rosszfiú is, akinek csak a legvégén
kapcsolódik össze a sztorija a többiekével – kifejezetten katartikus hatást
keltő módon. S miközben a mű zsánerfilmként is meglehetős izgalmakat tartogat a
néző számára, a bűnügyi vonal valójában csupán MacGuffinként szolgál ahhoz,
hogy O’Connor kifejthesse igazi mondanivalóját, ahogy azt tette már korábban
fent említett alkotásaiban is. Ha a mélyére ásunk, A könyvelő is egy olyan maszkulin melodráma, amely a férfi hősök
egymáshoz való viszonyáról mesél nemcsak lényeges, hanem talán örökérvényű
dolgokat.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 5.4 |
|
|
|
|