|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDBeépülve – Az Escobar-ügyKovács Patrik
The Infiltrator – amerikai, 2016. Rendezte: Brad
Furman. Szereplők: Bryan Cranston, John Leguizamo, Diane Kruger. Forgalmazó:
Budapest Film. 127 perc.
Robert Mazur, az amerikai vámhivatal ügynöke a
nyolcvanas években mélyen beépült a kolumbiai drogkartellek és az általuk
vezérelt magánbankok működtette pénzmosó-paradicsomba, s Bob Musella fedőnéven
aláaknázta a kiterjedt bűnszervezetet, számos alvilági oligarchát juttatva rács
mögé. E szenzációs leleplezés krónikája a Beépülve
– Az Escobar-ügy.
Brad Furman friss rendezése adós marad a hiteles
miliőrajzzal (olyan zeneszámok is megszólalnak a hangsávon, melyek még meg sem
jelentek 1985-ben, amikor a cselekmény játszódik), és meglehetős rugalmasan
kezeli a tényeket (elhallgatja például, hogy Mazur mellett számos más ügynök is
dolgozott az ügyön). Utóbbi azonban bocsánatos bűn, hiszen éppen a fiktív
cselekményelemek a film csúcsmomentumai, különösen azok az anekdotikus
epizódok, melyek azt hivatottak megvilágítani, hogy miként deformálja a főhős
személyiségét a nem épp veszélytelen kettős játszma (az éttermi jelenet,
melyben Mazurből neje szeme láttára előtör a fehérgalléros pszichopata,
sziporkázó írói lelemény). Ilyenekből viszont sajnos relatíve kevés akad, és a legnagyszerűbb
pillanatok (a fergeteges nyitány vagy a rendhagyó vuduszertartás szcénája)
inkább spontán ötletek eredményei, érdemben nem sokat adnak hozzá a szüzséhez.
A cselekményszerkezet egyébként sem eléggé letisztult, Furmant és
forgatókönyvíróját gyakran elragadja a szertelen adomázó kedv: jórészt hanyagul
egymáshoz illesztett, ámde színes mozaikokból építkeznek. Ambícióik pedig túl
merészek: egyszerre kívánják felvázolni a hős emberi és szakmai portréját, s
még általános korképpel is szolgálni – főként az amerikai gazdaság és a
bankrendszert is korrumpáló drogkereskedelem kölcsönös függő viszonyáról
hallunk bölcs tételmondatokat –, ám egyik célt sem tudják maradéktalanul
teljesíteni.
Bryan Cranston személyében viszont sikerült
olyan színészt megnyerni a főszerepre, aki impozáns jelenlétével sokat javít a
mérlegen; voltaképpen ő a Beépülve
tartópillére, sőt mintha az egész koncepciót az ő jutalomjátékára szabták
volna. Cranston teszi életképessé a film kevert hangnemét is: nemcsak drámai
fronton remekel, de a hol játékosan provokatív, hol éjfekete humorból fakadó
ziccereket sem hagyja ki. A Totál szívás kultszéria
egykori Heisenbergje ismét bebizonyítja, hogy ezerarcú tehetség – hiszen még e
könnyűsúlyú bűnfilmet is megmenti a feledéstől.
Extrák: Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 7 |
|
|
|
|