|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziA démon arcaSepsi László
Incarnate – amerikai,
2016. Rendezte: Brad Peyton. Írta: Ronnie Christensen. Kép: Dana Gonzales.
Zene: Andrew Lockington. Szereplők: Aaron Eckhart (Dr. Ember), Carice van
Houten (Lindsay), David Mazouz (Cameron), Catalina Sandino Moreno (Camilla).
Gyártó: IM Global / Blumhouse. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.
Mivel James Wan sikerrel
telítette a horrorpiacot saját démonjaival és szellemvadászaival, az okkult
területekre tévedt további alkotóknak szükségképpen ki kell kutatniuk a téma
újabb variációs lehetőségeit, ha meg akarnak mérkőzni a tükörsimára polírozott
konkurenciával. A démon arca a műfaji
mash-up jó kezekben igen hálás
stratégiáját választotta, egy az egyhez arányban vegyítve megszállt gyerekes
ördögfilmet az instabil alternatív valóságokban (jelen esetben tudatalattikban)
játszódó sci-fivel – csak éppen az Ördögűző
találkozása az Álomküzdőkkel (esetleg
az Insidious flörtje az Eredettel) ezúttal egyáltalán nem jó
kezekbe került.
A démoni
megszállottsághoz kapcsolódó közhelyek (diszfunkcionális család, felnőtt hangon
dörmögő poronty) felsorakoztatása után A
démon arca előbb átköltözteti az alműfajt a sci-fi felségterületére –
démonológia helyett a parazitológiából kibontva az elengedhetetlen körítést –,
majd mire a tolókocsiba kényszerült John Constantine-pótlék bajtársai
segítségével alámerülhetne a fertőzött elmék bugyraiba, a készítők ötletei is kifogynak.
A démon arcának álomterei a Freddy
Krueger-féle szórakoztató extravagancia hiányán túl is konganak a kreatív
ürességtől, ahol a legmarkánsabb vizuális ötlet egy szokatlan színűre festett
ajtó, miközben a fantázia-deficit végső tüneteként a másvilági harcokat is
puszta ököllel vívják a résztvevők. Az ördöginek szánt elmejáték így hamar
dugába dől, trükkjei nem elég látványosak és nem is elég ravaszak ahhoz, hogy
lehengereljék a (10. perc után már a borítékolható) nyitott befejezést váró
nézőt. Viszont egy feladatot mégis nagyobb sikerrel teljesít, mint a szintén
mentális idea-beültetésre vállalkozó Eredet:
megtekintése után ugyanis lehetetlen szabadulni az Awolnation Sailjének a filmben többször hallható
dallamaitól.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 5 |
 |
|
|
|
