|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA számolás jogaHuber Zoltán
Hidden Figures –
amerikai, 2016. Rendezte: Theodore Melfi. Írta: Allison Schroeder és Theodore
Melfi. Kép: Mandy Walker. Zene: Pharrell Williams és Hans Zimmer. Szereplők:
TarajiP. Henson (Katherine), Octavia Spencer (Dorothy), Janelle Monae (Mary),
Kevin Costner (Harrison), Kirsten Dunst (Vivian). Gyártó: Levantine Films / Fox
2000 / Chernin Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 127 perc.
A szocialista értékek
mindenhatóságát zengő termelési filmek a nagy igyekezetben gyakran sodródtak az
akaratlan önparódia határáig. A nevelő szándékot ironikus módon pont a rosszul
felfogott realizmus siklatta ki, a propaganda direkt példázataiként megálmodott
történetek és figurák fényévekre távolodtak a hétköznapi világtól. Didaktikus
tételfilmek azonban nemcsak ideológiailag központosított diktatúrákban
készülnek, a nagybetűs üzenet átadásának kényszere világnézettől függetlenül
szedi az áldozatait. A saját farkába harapó sablonosság akkor igazán szomorú,
ha magával a szándékkal egyébként tökéletesen egyet lehet érteni.
Az űrkutatásban dolgozó
három afro-amerikai nő pozitív példái, a faji- és nemi előítéletek ostoba
értelmetlensége égetően fontos témák, így aztán A számolás joga kínos hangsúlytévesztései különösen fájdalmasak.
Alkotói valóságos csodaként mutatják meg, hogy három fekete nő jól dolgozik és
a szakmai törekvéseiket nem minden fehér utasítja el élből. Hőseinkről nem
sokat tudunk meg azon kívül, hogy más a bőrük színe, tudnak számolni, vidámak
és rendesek. Nincsenek árnyalt jellemek, sem valódi drámák, csak a „rasszizmus
rossz” mantraként ismételt tételmondata, szeparált mosdók és néhány
felvilágosultabb fehér, akik szerencsére vezető pozíciókat töltenek be. Az
übermensch űrhajós, az igazságos bíró, a látnok főnök felkarolják a
szerencsétlen kisebbségieket, majd jól hátba veregetik a takaros rendben élő
Tamás bátyákat. Az a különös helyzet áll elő, hogy az alkotók annyira görcsösen
érvelnek a rasszizmus ellenében, hogy végül maguk is tovább mélyítik a káros
megkülönböztetéseket. Cseréljük ki a fehéreket reakciósokra, a feketéket jó
munkásokra, az űr amerikai meghódítását pedig a boldog kommunista jövőre,
telivér termelési filmet kapunk, remek színészekkel, abszolút profi álomgyári
kivitelben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 6.8 |
|
|
|
|