KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jézus, mobil, fejvadászok

Alföldi Nóra

Les premiers les derniers – belga, 2016. Rendezte és írta: Bouli Lanners. Kép: Jean-Paul de Zaetijd. Zene: Pascal Humbert. Szereplők: Albert Dupontel (Cochise), Bouli Lanners (Gilou), Suzanne Clément (Clara), Michael Lonsdale (Jean-Berchmans). Gyártó: Versus Production. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 98 perc.

 

A belga filmipar egészen különös és ragyogó gyöngyszeme a világ filmgyártásának, már számok szintjén is csupa izgalmat produkál: fele akkora populációt szolgál ki, mint kis hazánk álomgyára, de többszörösen annyi művet termel évente (2014-ben több, mint száz flamand nagyjátékfilm látott napvilágot). Mindennek tetejébe ezek a filmek többségében rendkívül színvonalas, igazi gourmand darabok – nem hiába, a vizuális művészeteknek dicső hagyománya van a térségben.

Bouli Lanners egyike a színtér izgalmas szereplőinek: színészként immár több, mint hetven kredittel rendelkezik, rendezőként pedig eddigi négy nagyjátékfilmjével jegyet tudott váltani A-kategóriás fesztiválokra. A Berlinalén szép sikereket magáénak tudható Jézus, mobil, fejvadászok is érdekes darab: sajátságos western a szürke, nyirkos belga tájba helyezve, amelynek horizontális volta olyannyira elhatalmasodik a vásznon, hogy szinte elvész a néző idő és térérzete. Ebben az apokaliptikus sci-fi hangulatban két fejvadász egy pick-upban száguldozva egy mobiltelefont keres, amelyen kompromittáló felvételek vannak; egy kissé együgyű szerelmespár pedig menekülőben van. Útjukat gyanús megváltó figurák, haldokló szarvasok, mumifikálódott holttestek keresztezik, nyomukban kúszik pár gonoszabb vidéki surmó, akik karakterre úgy hatnak, mintha egy Coen-filmből szöktek volna át belga iparvidék futurisztikus senkiföldjére. Ezen a vidéken minden megtörténhet, ezt az érzetet erősítik a misztikus elemek, amelyek Max Von Sydow meglepetésszerű feltűnésével csapnak igazán izgalmas szürreáliába. Ami az ereje, az a gyengéje is a darabnak: az esetlegesség egy idő múlva kiszámíthatóvá válik. Lenners filmje igazán hangulatos tájkép, kicsit feszesebb tempóval, és némiképp karcosabb történettel valóságos remekmű is lehetett volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13080