|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÜdvözöljük Norvégiában!Baski Sándor
Welcome to Norway –
norvég, 2016. Rendezte és írta: Rune Denstad Langlo. Kép: Phillip Ogaard. Zene:
Ola Kvernberg. Szereplők: Anders Baasmo Christiansen (Primus), Slimane Dazi
(Zoran), Nini Bakke Kristiansen (Oda), Marianne Meløy (Heidi). Gyártó: Motlys.
Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90
perc.
A hazájukat önként vagy
kényszerből elhagyók megpróbáltatásainál kevés aktuálisabb téma létezik, a
jelenlegi menekültválságnak köszönhetően már lassan külön alműfajról is
beszélhetünk. Az európai gyártású, a jelenségre dicséretes gyorsasággal reagáló
menekültfilmeket, legyenek azok fikciósak (Az
állampolgár, Mediterráneum) vagy dokumentaristák (Tűz a tengeren), a hangvétel komolysága többnyire összeköti. A
Titanic Filmfesztiválon az Északkal
pár éve fődíjat nyert Rune Denstad Langlo más stratégiát választott. Az Üdvözöljük Norvégiában nem vegytiszta
vígjáték, de a könnycsatornák megdolgozása helyett humorral és iróniával
próbálja oldani a feszültséget – többnyire sikerrel. Főszereplője egy középkorú
férfi, aki a busás állami dotáció reményében elszállásol 50 menekültet a család
lerobbant hoteljében.
A hivatalos szinopszis
szerint Primus „az átlagembernél kicsit rasszistább”, de ez a kijelentés
legfeljebb a norvég mércéhez képest állja meg a helyét. A férfit a humanista
hevület helyett valóban csak a profit mozgatja – legalábbis a történet elején
–, előítéleteit azonban nem a rosszindulat, hanem a tudatlanság táplálja –
ennyiben tökéletesen testesíti meg a közt. Ellenpontként az egyik jövevénnyel
összebarátkozó, nyitott gondolkodású lánya szolgál, míg felesége egy harmadik
típust testesít meg: azt, aki elméletben emberséges, de nem akar személyes
kapcsolatba –vagy akár csak egy légtérbe kerülni – az idegenekkel. Langlo
igyekszik bemutatni a menekültsorsok sokféleségét, a kulturális és vallási
különbségekből adódó feszültségeket, dramedyként ugyanakkor nem tud, vagy nem
is akar túlságosan mélyre hatolni. Sok migránsfilmhez hasonlóan az Üdvözöljük Norvégiában is arra használja
fel a témáját, hogy egy külső perspektívát adjon a (hazai) néző számára, vagyis
– akarva, akaratlanul – az önismeret eszközéül szolgáljon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3 átlag: 4.67 |
|
|
|
|