|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMásodállásVajda Judit
Un Petit boulot –
francia, 2016. Rendezte: Pascal Chaumeil. Írta: Iain Levinson regényéből Michel
Blanc. Kép: Manuel Dacosse. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Romain Duris
(Scoran), Michel Blanc (Gardot), Alice Belaidi (Anita), Gustave Kervern (Tom).
Gyártó: Gaumont. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 107 perc.
Az angol származású
megélhetési vígjátékok (Alul semmi, Fújhatjuk!) után francia nyelvterületen
megszületett a megélhetési fekete komédia crossover
alműfaja is. A Másodállás alapjául
szolgáló regény ugyan egy szegény családból származó skót szerző, Iain Levison
műve, de az egész világon végigsöprő legutóbbi gazdasági válságnak köszönhetően
a brit prolilétet remekül adaptálták a belga viszonyokra. A recesszió ugyanis
nem kímélte a jóléti államokat sem, és a csődbe ment gyárakat a belga
kisvárosokban is bezárták. Egy ilyen gyárban dolgozott főhősünk, Jacques is,
aki két év alatt sem talál új állást, ráadásul barátnője is elhagyja, így jobb
híján elfogadja a helyi maffiavezér megbízását, hogy ölje meg a feleségét.
Mivel a piszkos munka meglepően könnyen ment a férfinak, úgy dönt, nem hagyja
abba…
Téved azonban, aki azt
hiszi, hogy innentől kezdve egyszerre morbid és kacagtató karriertörténetet
láthatunk. Jacques ugyanis mindvégig megmarad botcsinálta bérgyilkosnak, még
véletlenül sem lépi át egyszer sem a profizmus határát. Van, hogy váratlan
impulzusból öl, és sosem visel maszkot – sőt többször kedélyesen elcseveg
áldozataival. A 2015-ben elhunyt Pascal Chaumeil utolsó alkotásának épp ebben
rejlik legfőbb vonzereje: mindig bedob valami fantáziadús ötletet (legyen szó
húgyszagú, történelmi relikviának számító puskáról vagy jobb híján bevetett
szuronyról), így a film lassú tempója ellenére sem válik unalmassá. A mű másik
erőssége a főszerepet alakító Romain Duris, akivel Chaumeil már a Szívrablókban is együtt dolgozott.
Amióta a Lakótársat keresünkkel
befutott, a színész folyamatosan váltogatja a szépfiúszerepeket és a súlyos
művészfilmeket. A Másodállással a Halálos szívdobbanás-féle vonalra erősít
rá, és dús arcszőrzettel kevert egykedvűségével remekül hozza a kisembert,
akinek közel sem tökéletes az élete, de szerencséje attól még lehet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 7 |
|
|
|
|