|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÉnekelj!Sándor Anna
Sing! – amerikai, 2016.
Rendezte és írta: Garth Jennings. Zene: Joby Talbot. Gyártó: Illumination
Entertainment / Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 108 perc.
Az énekverseny kortalan
műfaj, erről már ókori mítoszok is tanúskodnak. Az American Idol és az X-faktor
licenszével pedig a 2000-es évek elején újult erővel robbantak az életünkbe a
tévéshow-k sztárcsináló körítésével. Természetesen Hollywood is lecsapott:
készült nagy sikerű tévésorozat (Glee,
2009-2015), és számtalan élőszereplős film – meglepő módon az animációra egészen
mostanáig kellett várni, bár a végeredményt elnézve ráért volna még.
Az Énekelj! ugyanis az egyébként is elhasznált témát a lehető
legolcsóbban akarja megúszni, és arcpirító gátlástalansággal keveri ki a
legsablonosabb álomgyári „higgy magadban” és „teljesítsd be az álmod” koktélt.
A történet szerint a koalamackó, hogy mentse színházát a csődtől, énekversenyt
hirdet, amire lelkesen jelentkezik is mindenféle lábas és lábatlan jószág. A
jelöltek kiválasztása után pedig el is indul a tévéből ismert felkészülés, és a
versenyzők háttérsztorijának kibontása. Nem nagy titok, hogy a végén persze
mindenki győztessé válhat. Nincsen ebben semmi új ötlet, a fordulatok laposak,
a látványvilág unalmas, minden karaktert láttunk már – ráadásul a film
esetlenül rasszista (lásd: a gengszteréletből kitörni vágyó fekete gorillát,
vagy a latinos nevű Rosita malacot a megszámlálhatatlanul sok gyerekével).
Mindez pedig arról árulkodik, hogy a Galaxis
útikalauz stopposoknak (2005) feldolgozását is jegyző Garth Jennings még
annyira sem erőltette meg magát, mint tíz éve. A filmet csak a jól ismert
popslágerek dobják fel valamelyest – szerencsére a hazai forgalmazó nem
vesződött a magyarításukkal. Pedig a fabulának, mint műfajnak komoly
létjogosultsága van, több ezer éve mesélünk tanulságokkal szolgáló
állatmeséket. Az Énekelj! viszont
csak arra példa, hogy a Universal meg van győződve róla: karácsonykor bármilyen
futószalagon gyártott tömegterméket le lehet nyomni a gyerekek torkán.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 5.5 |
|
|
|
|