|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzéttörveSepsi László
Split – amerikai, 2016.
Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: Szereplők:
James McAvoy (Kevin), Anya Taylor-Joy (Casey), Betty Buckley (Dr. Fletcher),
Jessica Sula (Marcia). Gyártó: Blumhouse Production / Blinding Edge Pictures.
Forgalmazó:
UIP-Duna Film. Szinkronizált. 117 perc.
Utóbbi két filmje
alapján M. Night Shyamalan esetében a „visszatérés” az eddigi életmű alapjainak
újrafelfedezését, és ezekre történő fokozatos (újra)építkezést jelenti. A
nagyköltségvetésű bukták után a Látogatás
a lehető legolcsóbb (found footage)
formátumban húzott fel egy óvatos csattanót, amely távol állt az író-rendező
korábbi extravagáns meglepetéseitől. Az idei Széttörve nem csak költségvetését és a húzónévnek megszerzett férfi
főszereplőt tekintve értékelhető egy nagyobb mozgástérben létrehozott műnek, de
vállalásában is: a 23+1 személyiséggel megvert magányos őrült sztorija, aki
elrabolt tinilányokat tart a pincéjében, egyszerre sikamlós és túlzó koncepció,
amelyből éppúgy vezethet út a DePalma-féle pervertált esztéticizmushoz, mint
egy kaján Herschell Gordon Lewis-reprízhez.
Hogy a Széttörve végső soron egyik sem, az
egyszerre dicséri a PG-13-as besorolást és Shyamalan szerzői integritását,
miközben a szituáció szexuális töltetét még a többértelműség határain belül
megfakítva elnavigálja filmjét a zárófordulatig. Az életmű legszebb pillanatait
szó szerint felidéző kurta szekvencia nem csupán homlokracsapós meglepetéssel
szolgál, de a fantasztikumba hajló pszichothrillernek is új értelmezési és
műfaji kontextust ad – habár azon az áron, hogy az elrabolt bakfis
cselekményszála, így kikerülve a fókuszpontból, kurtán-furcsán lezáratlan
marad. A trükk persze a szokásos – az értelmezési horizont radikális megnyitása
egy korábban elhallgatott információ bevezetésével –, de ezúttal mintha több
volna benne egy gimmickkel (huszonhárom személyiség!) párosított narratológiai
ujjgyakorlatnál: miképp huszonarcú főhőse, a Széttörve csattanója is a rögzítettnek vélt identitás és az
evidensnek vélt jelentés ingatagságára hívja fel a figyelmet. Alkalomhoz illő
üzenet egy éppen visszatérő hajdani reménységtől.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 8 |
|
|
|
|