|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégCsak egy lövésFáber András
Az amnéziás ember sorsának ábrázolása szép múltra tekinthet vissza az irodalom, illetve a filmművészet történetében: elég, ha Jean Anouilh Pogygyász nélkül című sikerdarabjára, Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című könyvére, illetve a belőle készült Milos Forman-filmre utalunk. Már olyat is olvastunk-láttunk, hogy egy gyengeelméjű hirtelen megokosodik, s ebből miféle bonyodalmak származnak (Virágot Algernonnak). A készen kapható alkatrészek részleges átrendezésével máris előttünk áll a többszörös Oscar-díjas Mike Nichols (Nem félünk a farkastól, A 22-es csapdája) új filmjének alapképlete. A Csak egy lövés mélypszichológiával álcázott erkölcsnemesítő történet a jóképű, okos, gazdag és sikeres New York-i ügyvédről, aki karácsony este leszalad a sarki boltba, mert elfogyott a cigarettája, s ott egy rabló – mintegy véletlenül – félig agyonlövi. Élet-halál közt lebeg, kínkeservesen úgy-ahogy felépül, „de már nem az, aki volt” – nem alkalmas többé ügyvédnek, marginalizálódik mint afféle félember, de cserébe „megjavul”, igazságot szolgáltat a csűrcsavar prókátorok egyik áldozatának: az akarat farkasfogú lovagjából a szeretet liliomos vitéze válik belőle.
Akit ez a metamorfózis nem vonz, az szokjon le a dohányzásról, vagy rá se szokjon. Ha ugyanis a film hőse nem követi el azt a drámai vétséget, hogy a nikotin élvezetének hódol, akkor nincs konfliktus, nincs bűnhődés és megigazulás, egyszóval – nincs film.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1509 átlag: 5.52 |
|
|
|
|