|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziDesiertoÁrva Márton
Desierto
– mexikói, 2015. Rendezte: Jonas Cuarón. Írta: Mateo Garcia és Jonas Cuarón.
Kép: Damian Garcia. Zene: Woodkid. Szereplők: Gael García Bernal (Moises),
Jeffrey Dean Morgan (Sam), Alondra Hidalgo (Adela), Marco Perez (Lobo). Gyártó:
Esperanto Filmoj. Forgalmazó: Pannónia Ltd. Feliratos.
94 perc.
Míg
az új elnök beiktatásával megtapasztalt disztópia az Egyesült Államokban az 1984 eladásait dobta meg, a magyar
filmforgalmazók Alfonso Cuarón fiának határvédő-thrillerével igyekeznek
testközelbe hozni a radikális fordulat sokkélményét. Az egyik legsikeresebb
mexikói bevándorló-családból kikerült rendező ugyanis a határátkelés nagy múltú
toposzát elegyíti a fenyegető amerikai idegengyűlölettel, és ezt a gondolatot
alig cizellálva zúdít nézőjére másfél órányi tömény rettegést.
Az
erőviszonyok tekintetében kétséget nem ismerő alapfelállás szerint egy
csapatnyi mexikói igyekszik az északi szomszéd földjére, ahol egy kérges
tenyerű vadász várja őket csőre töltött puskájával és egy szófogadó vérebbel. A
mindent hátrahagyó utasok esélyei ráadásul még tovább romlanak, amikor lerobban
az őket szállító teherautó, így gyalog kell átküzdeniük magukat a roppant
hegyek között. Jonás Cuarón elhagyja az utóbbi évek határátlépő-filmjeire (Sin nombre, Az ígéret földje) jellemző
drámai hangvételt, és csak utalásszerűen használja a reményvesztett latinók közötti szolidaritás vagy a
migráció jelentette érzelmi és fizikai próbatétel motívumait. Ezek helyébe végletekre
redukált szembenállás kerül: üldözések és brutális leszámolások váltják
egymást, a család viszontlátásának vagy a jobb élet felkutatásának ígéretét
pedig hamar túlharsogja a töltények süvítő zaja. A céltudatos önbíráskodó és az
egyre fogyatkozó bevándorlók harcának bemutatása ugyanakkor zavaróan együgyű,
és jóformán csak abban az ihletett jelenetben lép túl a gyűlöletpolitika
tragédiájának illusztrációján, amikor az élet-halál hajsza a lepusztult
sziklaszirteken végül nehézkes és értelmetlen fogócskává lényegül át. A
tengerentúlon a tavalyi választási kampány kezdetére időzített Desierto mindezek ellenére ma már jóval
több, mint a nyílt ellenségeskedés veszélyeire figyelmeztető, karikírozott
rémálom.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 5 |
|
|
|
|