|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziKörökSepsi László
Rings
– amerikai, 2017. Rendezte: F. Javier Guiterrez. Írta: David Loucka és Jacob
Aaron Estes. Kép: Sharone Meir. Zene: Matthew Margeson. Szereplők: Matilda Lutz
(Julia), Alex Roe (Holt), Johnny Galecki (Gabriel), Vincent D’Onofrio (Burke).
Gyártó: Vertigo Entertainment / BenderSpink. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 102 perc.
Ha
más erénye nehezen is lelhető fel F. Javier Gutiérrez filmjének, a cím többes
száma valóban találó: a Ringu amerikai
verziójának második folytatása ugyanis tényleg két film. Az első fele-harmada
pikáns ellentmondással abba a tinihorror-paradigmába próbálja beilleszteni az
elátkozott videókazetta városi legendáját, amellyel szemben Gore Verbinski
filmje 2002-ben alternatívát jelentett. Már a nyitány lezuhanó repülője a Végső állomás-sorozatot idézi, majd az
alkalmi szexek után egymást Samara videójával mintegy körbefertőző egyetemi
kutatócsoport velős tanmeséje láttán Jan Harold Brunvand is elismerően
csettintene.
De
mielőtt a nippon importszellem a kicsapongó elsőévesek – és nem kevésbé
promiszkuus professzoruk – mumusává válhatna, a Körök elhagyja a Valami követ,
a Halálos tézis és az ókonzervatív
slasherek összekutyulásából álló receptet, és jellegtelen hőseit vidékre
utaztatva inkább a titkokkal terhelt kisváros gótikus meséjébe fog. Az
érdektelenségben fúló nyomozás a kabócainvázióval sújtott településen ugyan
Samara mitológiáját volna hivatott bővíteni, de eközben lemond a szellemlány és
a technológia viszonyának érdemi újragondolásáról, ami a sorozat folytatásának
talán egyetlen igazán izgalmas vonása lehetne. Bár a széria emblematikus
horror-rövidfilmjének digitalizálása – majd a fájlban fellelt újabb kisfilm –
ebbe az irányba mutatnak, az egyetemi campus közegének elhagyásával a
képrögzítés kísértetiességének vagy a régi és új terjesztési stratégiák
motívuma éppúgy háttérbe szorul, mint a Samara mítoszának alapját adó vizuális
fertőzés-fertőződés egyedi logikája. Mire a Vaksötét
előtti kényszeres tisztelgések után a cselekmény egy slusszpoén erejéig
visszatér az expozícióban kijelölt csapásra, már bőven késő: a Körök úgy fakul semmitmondó fehér zajjá,
mint egy 9Gagen reposztolt tavalyi mém.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 11 átlag: 4.27 |
|
|
|
|