|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziPofoncsataKovács Gellért
Fist
Fight – amerikai, 2017. Rendezte: Richie Keen. Írta: Evan Sussler. Kép: Eric
Alan Edwards. Zene: Dominic Lewis. Szereplők: Charlie Day (Andy), Ice Cube
(Strickland), Tracy Morgan (Crawford), Jillian Bell (Holly), Christina
Hendricks (Ms. Monet). Gyártó: New Line Cinema / Village Roadshow Pictures.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
100 perc.
„Érted
haragszunk, nem ellened” – egyre több „R”, vagyis a legmagasabb korhatár
besorolású vígjáték üzeni ezt az amerikai munkahelyeknek. Az olyan, úgynevezett
szókimondó, vagyis poénjaikkal a trágár beszédre, a droghasználatra és az
altesti helyzetekre koncentráló produkciók hősei, mint akiket a Hivatali karácsonyban, vagy a Pofoncsatában láthatunk, már korántsem
azért vetkőznek ki magukból, hogy kiszállhassanak a mókuskerékből. Sokkal
inkább az állásukat féltik, illetve a vad bulizás közepette sem feledik, hogy
másnap(osan) is be szeretnének menni dolgozni. Itt és most a pipogya és a
kemény tanár esik egymásnak, pontosabban utóbbi kergeti az előbbit, hogy
bunyózzanak egy – elhasznált, de talán még mindig divatos kifejezéssel élve –
epikusat az iskolaudvaron. A pedagógusok megőrültek, a diákok szintúgy, közli
velünk a film kellemetlenül sokszor, a nagyjából élvezetes (Jillian Bell) vagy
totálisan kínos (Tracy Morgan) mellékszereplői magánszámok közepette is.
Ám
mindennek megvan az oka: a gimnázium felszereltsége leharcolt, a bedilizett
pedagógusok nincsenek megfizetve. Akik a befejezés szerint akkor a legmenőbbek,
ha teli torokból képesek leüvölteni a rakoncátlan diákok fejét. A tanár
kisiskolás leánycsemetéje pedig akkor, ha a helyi tehetségkutatón csúnya
szövegezésű rapszámot karaokézva küldi el a fenébe undok osztálytársait. Richie
Keen filmje semmiféle korrektséggel nem vádolható – de sajnos azzal sem, hogy
igazán mulatságos tudna lenni. Egyszerűen csak fárasztóan kretén.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 5.5 |
|
|
|
|