|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziPingvinek vándorlása 2. Benke Attila
L'empereur
– francia, 2016. Írta és rendezte: Luc Jacquet. Operatőr: Luc Jaquet, Jérôme
Bouvier, Laruent Chalet, Jérôme Maison, Yanick Gentil. Zene: Cyrille Aufort.
Narrátor: Lambert Wilson. Gyártó: Bonne Pioche. Forgalmazó: Vertigo Media Kft.
82 perc.
A
moziba szánt természetfilmeknél mindig adott a kínos kérdés: miért éri meg a
nézőnek felkelni plazmatévéje elől, hogy jegyet váltson például a nemrég
bemutatott Terrence Malick-szemfényvesztésre, Az Univerzum történetére, melyre amúgy köröket ver a BBC
4K-felbontásban élvezhető tévésorozata, a Bolygónk,
a Föld 2 a veterán David Attenborough-val.
Hogy
a Déli-sarkkutató Luc Jacquet filmje, a
Pingvinek vándorlása 2 megéri-e a pénzét? Annyi bizonyos, hogy a 2005-ös
Oscar-díjjal jutalmazott első rész meglepő módon sikeresen teljesített a
pénztáraknál, és az Akadémia elismerését is elnyerte mögöttes tartalma miatt,
mivel a címszereplő antarktiszi pingvinközösség felfogható volt az emberi
társadalom modelljeként.
A
Pingvinek vándorlása 2-ben az Antarktisz hósivataga
lenyűgöző, miként a jégpáncél alatti tengeri élővilág újfent gyönyörű, és ismét
magunkra ismerhetünk a pingvinek kommunájában. Ezek a furcsamód antropomorf,
vízben és szárazföldön egyaránt helytálló élőlények meghökkentően intelligens
és szervezett közösségben élnek. Egymást melegítik, beavatási rituáléik és
emberi hibáik vannak. A legjellemzőbb kapcsolat köztünk és a felcseperedő
fiókák között, hogy bár a pingvinek tollpelyhét kifejlett kültakaró váltja fel,
s az ifjaknak már be kellene ugrania a jeges mélyvízbe halat fogni – ám mivel a
felnőttek épp a praktikus dolgokra nem tanították meg őket, a riadt ifjúság
csak tehetetlenül pislog a parton. Pont úgy, mint a mai huszon-harmincéves
generáció tagjai vágtató infotársadalmunk káoszában, a pályakezdés szakadéka
szélén. Luc Jaquet ezenkívül sajnos nem tud többet hozzátenni a tíz évvel
ezelőtti első részhez, ismeretet nem terjeszt, csupán ismétel: műve kizárólag
keményvonalas pingvinrajongóknak ajánlott.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 5 átlag: 4.8 |
|
|
|
|