|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDLulu a hídonHegyi Pál
Lulu on the Bridge –
amerikai, 1998. Rendezte: Paul Auster. Szereplők: Harvey Keitel, Mira Sorvino,
Willam Dafoe, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: Independent. 103 perc.
Nem könnyű olyan posztmodern
mozit felidézni, ami a film-a-filmben alapötletéből kiindulva ne
rejtvényfejtésre, a végtelennel való játékra hívná a nézőt. A Lulu a hídon éppen ilyen kivétel. A
feltörekvő színésznő, Celia Burns megkapja G.W. Pabst 1929-es mesterművének
remake-jében a Louise Brooks által megformált Lulu szerepét. A Pandóra szelencéjének hősnője mégsem
ironikus, történeti utalás, sokkal inkább az önazonosság, a véletlen- és
sorsszerűség kérdéseinek ürügye. Mary Louise Brooks a flapper, a végzet asszonyának egyik első ikonja volt, mai
értelemben vett ünnepelt filmsztár. Igazi díva, férfivágyat tükröző,
megtestesült filmvászon. Célia személyisége folyamatosan változik a történet
során, ahogy szerelme, a jazz-szaxofonos Izzy is egy pillanat alatt válik
sztárzenészből éttermi kisegítővé egy tébolyult pisztolytámadás következtében.
A véletlen események, a kibontatlan rejtély sodrásában a film egyszerre románc
és thriller, realista és mágikus műalkotás a szerelem megváltó hatalmáról. S
hogy mégsem fordul giccsbe, arra a pazar szereplőgárdát is túlszárnyaló Harvey
Keitel játéka a biztosíték.
A Lulu a hídon Paul Auster első önálló
rendezéseként került a mozikba 1998-ban, három évvel a Füst és az Egy füst alatt
– Beindulva című filmek
forgatókönyvírói sikere után. Auster érezhetően mindent megtett, hogy saját
szövege elemelt hangulatát látvánnyá formálja, de mindezért a statikus
beállítások túlsúlyával, esetlegesnek ható kompozíciók sorával fizetett. A
fogyatékosságok ellenére az amerikai regényíró rendezése nagyon is szerethető mozit
eredményezett. A New York trilógiával
befutott, hazánkban is kultikus figuraként tisztelt Auster szerzői filmje
olyan, regényeiből már ismerős fordulattal zárul, amely nemcsak Celia és Izzy
örök történetét nyitja meg a valóság felé, de a valóság kapuit is szélesre
tárja az esendő képzelet teremtő ereje előtt. Mert filmbe ágyazott film ide,
posztmodernizmus oda: a Lulu a hídon
elsősorban mégiscsak egy mélyen humanista alkotás.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|