|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDA boncolásSoós Tamás Dénes
The Autopsy of Jane Doe
– angol-amerikai, 2016. Rendezte: André Øvredal. Szereplők: Brian Cox, Emile
Hirsch, Ophelia Lovibond. Forgalmazó: Independent. 86 perc.
M. Night Shyamalan írt
volna ilyen klausztrofób pincehorrort fiatalkorában, ha Agatha Christie vállal
vele egy négykezest. A precíz, de fantáziátlan magyar cím egy precíz, de
fantáziadús filmet takar, amelyben a családi vállalkozásban dolgozó
patológusoknak (apa: Brian Cox, fia: Emile Hirsch) egy azonosítatlan lány
holttestét kell felboncolniuk, és a médiafelhajtás miatt még az éjszaka során
megállapítani a halál okát. Rutinszerűen folyik a munka, a kést a Midnight Black r’n’r-jére forgatják, és
ha csak annyit tenne a film, hogy berobbantja Amerikában a The Temperance
Movement piszkosan slágeres bluesrockját, már elismerően biccentenénk. De ennél
jóval többet ér el a feszesre rendezett másfél órájában, amiben anélkül
támasztja fel és tartja ébren a halottak iránt érzett averziónkat, hogy a
zombifilm manapság lerágott zsáneréhez nyúlna. André Øvredal, akinek nevét
tisztelettel emlegetik a rajongói körök, mióta A trollvadászban norvég folklórral és bürokratikus szatírával
frissítette a found footage horrort, ezúttal tartózkodik az explicit
humorizálástól, és szerencsére a gore felségterületére sem lép át a boncolás
során – jól érzi, hogy hét Fűrész és
öt Végső állomás után erre semmi
szükség. Helyette tetszetősen oldszkúl módszerekkel, sejtetéssel és egy nagyon
is élőnek tűnő tetemmel borzolja a kedélyeket, akit kellékhulla helyett
Írország üdvöskéje, Olwen Kelly játszik – hideglelősen. Csak a fináléban
bicsaklik meg a film, ahol a kortárs horror leárazott megoldásai kerülnek elő
jump scare-től a kulcslyukon bekukucskáló halottig, a természetfeletti
feltámasztásával pedig sarokba szorítja magát Øvredal, ahonnan nehéz elegánsan
kimászni. Nem sikerül neki sem: a rejtély feloldására adott magyarázat
kifejtetlen, de a mögötte rejlő logika, miszerint a szörnyet a szörnyüldözés
hozza létre, legalábbis megfontolandó a dróntámadások nyomán erősödő
terrorizmus korában.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|