|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDÉgigérő fűKovács Patrik
Magyar, 1979. Rendezte:
Palásthy György. Szereplők: ifj. Hintsch György, Máriáss József, Ujlaki Dénes.
Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum Igazgatóság. 80 perc.
Néhány bátortalan
próbálkozást leszámítva a rendszerváltozás után nem születtek kísérletek a
patinás múltú honi ifjúsági film reaktiválására. A műfaj iránt érdeklődőknek
ezért a dicső aranykor – a hetvenes és nyolcvanas dekád – bő terméséből kell szemezgetniük.
Erre nyújt remek alkalmat az Égigérő fű,
Janikovszky Éva Málnaszörp és szalmaszál
című regényének adaptációja. Palásthy György munkájának középpontjában az élénk
fantáziájú kisfiú, Misu (ifj. Hintsch György) áll, aki nagybátyja (Máriáss József)
lakóhelyén, a budapesti bérházban tölti vakációját. Unalmát elűzendő
nagyszabású tervet eszel ki: úgy akar tisztelegni szomszédjuk, a fél évszázados
parkőri szolgálatból nyugdíjba vonuló Poldi bácsi (Rajz János) előtt, hogy zöld
gyepet telepít az udvar keramitkockái helyébe. A kivitelezésbe a környék
jellegzetes figurái is bekapcsolódnak, s a vállalkozás hamar közösségi
szeretetmisszióvá alakul.
Palásthy a zsáner
specialistája, s cselekményépítésén érződik is a felhalmozott rutin. Mérnöki
alapossággal kidekázott fordulatok elegyednek a hol naivan bájos, hol kissé
negédes (ám sosem tolakodó) humorral. Jóllehet az Égigérő fű históriája nem rugaszkodik messze a valóság talajától, a
rendező – a mesei fantasztikumot hangsúlyozandó – néhány mozzanatot mégis látványosan
stilizál. Ilyen az elrabolt „aranyhajú tündér” utáni képzeletbeli hajsza a
nyitányban, vagy a miliő bizonyos visszatérő elemeinek (a felkelő és lenyugvó
napnak, a ház felett szálló madaraknak) animációs formában történő
megvalósítása. Az előbbit már csak a televíziós esztétika kötöttségei miatt is
zavaró ügyetlenségek tarkítják, az utóbbi pedig felesleges vizuális blikkfang,
s mindkét megoldás élesen eltér a film földhözragadtabb képi stílusától. Igaz
ugyanakkor, hogy Palásthy néha a humor révén is kilép az Égigérő fű szűkebb stilisztikai tartományából, és ez kifejezetten
jól sül el – gondolok itt az Oszkár (Ujlaki Dénes) és idős édesanyja (Dajka
Margit) labirintusszerű otthonában játszódó epizódra, mely már-már szürrealista
árnyalattal festi meg a film szövetét.
Habár a kollektív célok
fontosságáról szóló történet akár az elvtársi szolidaritás (vagy tágabban: a
szocialista állameszmény) himnuszaként is értelmezhető, a film olykor óvatos
rendszerkritikát is megfogalmaz (például a hivatalbéli sorban állás
jelenetében, mely ragyogóan illusztrálja a kádári pangás betonszürke
mindennapjait). E sokrétűség az Égigérő
fű időtálló mivoltát bizonyítja, akárcsak az, hogy képes hidat verni több
generáció közé: a mai negyveneseket felülteti a nosztalgia hullámvasútjára,
gyermekeiket pedig szinte észrevétlenül nemesíti és pallérozza.
Extrák: Ha én felnőtt volnék…
– Szoboszlay Péter Janikovszky Éva írása nyomán animációs rövidfilmje.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7 |
|
|
|
|