|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziHét nővérRoboz Gábor
Seven Sisters – amerikai-angol-belga-francia, 2017. Rendezte: Tommy Wirkola. Írta: Max Botkin és Kerry Williamson. Kép: José David Montero. Zene: Christian Wibe. Szereplők: Noomi Rapace (Settman), Glenn Close (Cayman), Willem Dafoe (Terrence). Gyártó: Nexus Factory. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 123 perc. Manapság a zsánerfilmrajongók többsége
összeteszi a két kezét, ha eredeti forgatókönyvből készült műfaji produkció
kerül moziba, az pedig már szinte gyanús, ha az alapötlet is jól hangzik, és a
rendező is bizonyított már valamilyen kultuszfilmmel. A közeljövőben játszódó Hét nővér világának kormánya drasztikus
születésszabályozással lép fel a túlnépesedéssel szemben, egy leleményes
nagypapának azonban sikerül kicseleznie a rendszert: úgy rejti el a társadalom
elől az ölébe pottyant hetesikreket, hogy csak egyenként engedi ki őket az
utcára. A címszereplőknek (Noomi Rapace) egészen addig sikerül fenntartaniuk
sajátos életmódjukat, amíg az egyikük el nem tűnik, így hatan kénytelenek
nyomozásba kezdeni közös identitásuk álcája alatt.
Rokonszenvesen merész
lépés egy alkotótól, ha teljesen hátat fordít korábban már tökélyre vitt
megközelítésmódjának: a Náci zombikkal
befutott Tommy Wirkola hatodik nagyjátékfilmjében karrierje során először
mellőzi a humort, ugyanakkor a produkció egyetlen igazi rejtélye pont az, hogy
miért a Botkin–Williamson duó forgatókönyve késztette a norvég rendezőt
pálfordulásra. A disztópikus világot csak díszletnek használó krimi
cselekményét még nagy jóindulattal sem lehetne szövevényesnek nevezni, és a
papírnál is vékonyabb karakterek végképp egyértelműsítik, hogy csak hangzásra
jó az alapötlet. Semmi sem tudja elterelni a figyelmet arról, hogy szimpla
bérmunkát látunk, amelyben nyoma sincs a Wirkola korábbi munkáit jellemző
szenvedélyességnek: a két hosszú óráig tartó produkcióban tényleg csak azok
találhatnak örömet, akik odavannak Rapace látványáért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|